Egyszer, néhány évvel ezelőtt egy nagyon jó barátom azt kérdezte tőlem: "Te miért nem blogolsz?" Akkor azt gondoltam, nem vagyok még elég érett és kitartó, ráadásul nem tudom, mit is akarok pontosan megosztani másokkal. Most viszont, mint a banán a közértben, én is beértem. Szeretném, ha a blog nem csak mindenféle összevisszaság lenne, hanem mások számára hasznos infókat is megoszthatnék, így közbe-közbe megfogalmazom azokat a tapasztalataimat, amiket látok, hallok, érzek. Természetesen ezek nem az ebéddel kapcsolatosak lesznek.
Bécs
Nem szeretek országokat viszonyítani egymáshoz, mert abból jó nem sül ki, ráadásul egy idő után az ember akarva-akaratlanul tele lesz sztereotípiákkal és előítéletekkel. Na de azt már régóta tudjuk, hogy Magyarországon több a fölösleges papírfelhasználás, mint bárhol a világon. Ez már csak azért is szomorú, mert ebben a kicsiny országban a domborzati viszonyok nem teszik igazán lehetővé, hogy tömegesen pusztítsuk az erdőket. Na de a lényegre térek. Mivel Ausztriában kaptam állást, egy-két fontos dolgot el kell intéznem Győrben is, Bécsben is. A bécsi lakcímemet már korábban bejelentettem az osztrák fővárosban. Ez meglepően egyszerűen zajlott. Egy a főbérlővel közösen kitöltött nyomtatványt kellett bevinnem a Magistrat nevű helyre (ez gyakorlatilag az okmányiroda osztrák megfelelője), ahol egy fiatalember fogadott. Bepötyögött néhány adatot a számítógépbe, elkérte a személyimet, a kezembe nyomott egy lepecsételt nyomtatványt, és megköszönte jelenlétemet. Azt azért megjegyezném, hogy a folyamat mindenféle sorban állás és sorszámhúzogatás nélkül zajlott.
Az első valóban munkához kapcsolódó megmozdulásom az volt, hogy osztrák folyószámlát nyitottam. Mivel magyar állampolgár vagyok, megfordult a fejemben, hogy majd egy halom hivatalos iratot be kell magammal cipelnem, hogy bizonyítsam, nem a magyar államkasszát lovasítottam meg. Szerencsére mindössze a bécsi lakcímet igazoló okmányra, a személyi igazolványra és az eu-kártyára volt szükségem, erre is mindössze azért, mert még nincs osztrák társadalombiztosítási azonosítóm. A banknál szintén nem ismerik a sorszámhúzogatós rendszert és a sorban állást is alig. 9-re mentünk, de pár perccel 9 előtt már két banki alkalmazott kérdezte, segíthetnek-e. Telefonon egyeztetett időpontunk volt, úgyhogy megköszöntük a felajánlást, de nem éltünk vele. A fiatalember, akivel egyeztettünk, nagyon készséges volt, sikerült mindent pillanatok alatt elintézni. A legtovább gyakorlatilag az tartott, hogy bediktáljuk a telefonszámot. Ami számomra meglepő, hogy megkérdezték, van-e politikus rokonom, nehogy a pénzmosás gyanúja merüljön fel. Ettől mondjuk tartanom nem kell, nálam a pénzmosás fogalma kimeríti azt a lehetőséget, hogy a zsebemben hagyott apró a mosógépben köt ki. Szóval első körben egy pont Ausztriának, holnap a magyar Munkaügyi Központba és a Társadalombiztosítóhoz látogatok. Meglátjuk, ott mit mondanak.
