Néhány hónappal ezelőtt már írtam, mekkora küzdelme volt Tisztaságnak, hogy legyőzze Koszt! És valahogy hiába nyerte meg Tisztaság a csatát, a háború úgy néz ki, Kosz kezében van. Pedig seregeink mindent elkövettek, vélhetően a stratégia nem volt megfelelő. Mint minden mitugrásznak, nekem is elegem lett a gedvából és az átláthatatlan ablakokból, s miután tudatosult bennem, hogy a piszok önszántából nem költözik arrébb, még akkor sem, ha egyébként felemészti saját magát, így - bár kelletlenül, de - ismét suvix-cuccokat ragadtam, létrára másztam (Daniel, ne izgulj, valójában - ahogy megbeszéltük - nem másztam semmiféle létrára, teleszkópos kezem van, felértem az ablak sarkát is), és elindítottam hadjáratomat.
De hogy minden flottul menjen, ezúttal harci fegyvert is beszereztem az offenzívához, méghozzá egy nyeles, szivacsos, gumicsíkkal ellátott ablakpucoló nemtudomhogyhívjákot. Gondoltam, túljárok a gonosz építészek eszén, akik zseniális módon legyártották az ablakokat, csak valahogy kimaradt az a rész, hogy befelé bukó, 10 centinél ablakkeretnek ütköző üveget nem lehet lemosni, de majd én megteszem a lehetetlent. 3 ablakot kellett megszabadítanom a szürkülettől. Az első: nos igen, a bő vízzel leöblítés része még működött is, bár kétségkívül nem volt a terv része, hogy mindebből a járókelők is kapjanak. Nem hallottam hangos anyázást, úgyhogy az utcában sétálóknak ezek szerint pont mázlija volt, mindenesetre a járdán akkora víztócsát sikerült hagynom, hogy napokkal később is ott szivattyúztak a tűzoltók.
A folyamat következő szakasza az alapos mosás lett volna. De itt már megakadt a tudomány, mert még ez a csodafegyvernek látszó nyeles bizgera sem tud mindent. Ablakot kívülről pucolni például egyáltalán nem. Végül úgy döntöttem, bevetem a gumicsíkot, és lehúzom a lefolyt vizet. Arról álmodni sem mertem, hogy csíkmentesre sikerül majd, de azért azt sem gondoltam, hogy nem sokban fog eltérni az üveg a tisztítás előtti verziótól. Valahogy a reklámokban mindig sokkal talpraesettebben csinálják az izzadt, izmos krapekok, akik a cocás üdítőt olyan erotikusan tudják szürcsölni. Jó, elismerem, nem vagyok izzadt, izmos krapek, valószínűleg itt hibáztam. Ettől függetlenül kitartó voltam, úgyhogy végül az első ablak nagyjából tiszta lett. Csakhogy hátra volt még kettő.
A másodiknál észrevettem, hogy egy fickó a szemben lévő házból -telefonálást szimulálva - nyomon követi, hogyan kínlódok az ablakkal. Ezért aztán kevésbé küzdelmesre fogtam a harcot, és hamargyorsan abszolváltam az üveget. A harmadik ablakhoz érve meg már azt is untam, hogy rám röhög a vödör, úgyhogy igyekeztem a vizet is mellé önteni, mert miért ne legyen minden csurom tisztítószeres, ha már úgyis takarítok. Természetesen a menő fegyverem is feladta a szolgálatot, a szivacsot ledobta magáról, ráadásul minél több vizet szedett össze, annál nehezebb volt visszaszerelni eredeti helyére. Addigra a kukkolós fickó is megunta közvetítést, bemászott az ablakból, és eltűnt a süllyesztőbe. Bevallom őszintén, végig abban reménykedtem, hogy megszán, és egyszer csak beugrik hozzánk hegymászó felszerelésben, de nem így történt. Azóta is várom, hogy ideérjen, mert a felső ablakok nem lettek sokkal tisztábbak, bár ismételten mindent elkövettem, hogy legalább egy kicsit a tisztaság látszatát keltsem.
Előbb gondolva, gyanús volt, hogy még soha nem láttam senkit Ausztriákiában ablakot pucolni, de valahol most már értem ennek okát. Sokan gondolják úgy, hogy amíg még az ablakon átszűrődik a napfény, nincs gond, ha meg már átláthatatlanná válik az üveg, simán lámpát kapcsolunk, vagy kinyitjuk az ablak azon részét, ami nyitható. De jelentem, engem nem ebből a fából faragtak, ha kell, ipari alpinistává válok, vagy kihívom a tűzoltókat. Ezeknek az ablakoknak így vagy úgy meg kell tisztulnia, ha másképp nem megy, vésővel és kalapáccsal.
