Egy újabb macskás bejegyzés, hogy bebizonyítsam, már mindenem megvan az "őrült macskás néni kezdő szett"-ből. Sőt, lassan már haladóba lépünk át.
Hogy ki is valójában Rosina, és mit keresnek a macskái nálunk? A történet valahol ott kezdődik, hogy 2011 decemberében megláttam egy naptárat egy könyvesboltban. Mivel én amolyan naptár-lány vagyok (nem a cérnabugyiban kacsapózban domborítós, csücsörítős, hanem a mindent feljegyzős fajta), ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy vegyek egy ilyet magamnak. Ez egy Rosina Wachtmeister művésznaptár volt, amibe nemcsak jegyzetelni lehetett, hanem nézelődni is, a könyvecske ugyanis a festőnő aprócska képeivel volt feldobva.
Rosina Wachtmeister egyébként egy bécsi születésű hölgy, akit méltán nevezhetnénk "bolond macskás néninek", hisz legtöbb alkotásán cicák szerepelnek. Persze nem tudjuk, mi játszódik a fejében, miért épp a macsekok az általa leginkább kedvelt élőlények - bár nekem lenne erre néhány ötletem -, de ne is nagyon ítélkezzünk. Az érdekessége a műveinek, hogy semmi életszerűt nem láthatunk bennük, mégis olyan energiát sugallnak, hogy az képes lenne a Földet teljes erőbedobással bevilágítani. Ráadásul a legtöbb képén az általam kedvelt színeket kombinálja.
Történt, hogy egyik hétvégén Daniel szüleinél ebédeltünk, és felsikítottam, hogy jujj, micsoda atomtuteristenkirályzsír szalvéta, Rosina cicái szerepelnek rajta. Ékezettelen társam édesanyja tudta is, mitől döglik a körülöttem zümmögő légy, azonnal meg is lepett néhány darabbal a fiók mélyén, a csábos tekintetek elől rejtegetett szalvétákból. Na ekkor derült ki, hogy én az úgynevezett "macskusz mániákusz gyógyíthatatlanusz" nevű elmebetegségben szenvedek, s ez a kóros állapot a szalvéták láttán aztán óriási lendülettel felszínre tört. Azóta is bugyog. Amúgy imádom a kutyákat is, - csak hogy gyorsan kompenzáljak az ebpártiak előtt, - kicsit sajnálom is, hogy nem festett Rosina a macskái mellé ebeket, de mivel ez most egy macskás bejegyzés, azt hiszem, a konkurencia ennél több szerepet nem is kaphat ma ezen az oldalon. Szóval a szalvéták a birtokomba kerültek, én meg úgy döntöttem, nem használom el őket holmi zsíros étel kézzel történő elfogyasztását követő mindennapos cselekedetre, hanem méltó helyre teszem őket a lakásban. Úgyhogy elkezdtem gyártani.
Először csak egy zacskótároló dobozkát készítettem, amiben azok a tasakok vannak, amiket arra használunk, hogy Alice macskaalmát beleszórjuk.
Aztán egy fém kávésdobozt alakítottam át tárolódobozzá. Majd úgy döntöttem, az üres falakat is feldobom kissé, így két miniképet akasztottam fel.
Amúgy egy óriási Rosina-alkotásom is van; Danielnek egyszer megjegyeztem, hogy majd elmehetnénk venni a falra egy Wachtmeister-puzzle-t, mert a kanapéhoz az illik, ékezeteitől megfosztott társam pedig másnapra meglepett eggyel. Amit aztán közösen kiraktunk és bekereteztünk. Végül Rosina cicusainak társaságában teljesen elmacskásodtunk.
