Mert különben ökörnek érezné magát. Bár eddig is tanulgattam önszorgalomból, és hatékonynak is tűnt, amit beletukmáltam az agyamba, de már régóta éreztem, hogy egy kicsit erősebb mankóra lesz szükségem, mert ami most van, az már itt-ott megkopott, kezdett repedezni is, és különben sem lehet mindent hangoskönyvből meg innen-onnan megjegyezni. Habár pedagógiai módszereket jól ismerem, hisz a főiskolán sikerült erőteljesen belebifláznom azokat, a gógyim egyszer csak megálljt parancsolt, és rám kiabált, hogy mégsem vagyok olyan hatékony, mint azt én gondolnám. Úgyhogy összeszedtem magam, alaposat kutakodtam, és megtaláltam azt, amire igazán szükségem volt.
Tudva levő, hogy viszonylag jól beszélek németül, de a magyar nyelv számára a német egy végeláthatatlan labirintus, aminek minden sarkában egy nyelvi feladvány van, amit aztán a továbbhaladás érdekében meg kell oldanunk. Csak hogy néhány példát mondjak: a német nyelvben nem használják a fekete leves kifejezést, így fogalmuk sincs, mitől schwarz az a bizonyos Suppe. Vagy például ha valakinek betörik a feje; azt mi akkor mondjuk, ha felreped a bőr, és évszázados múltra tekintő, ámbár igencsak egyszerű orvosi módszerrel össze kell azt hegeszteni. Ha te például egy osztrák kórházba beszaladnál ugyanezzel a problémával, és magyar aggyal gondolkodva benyögnéd, hogy betört a fejed, sikítozva kergetőznének a nővérek, hogy megtalálják az elveszettnek hitt defibrillátort, és azonnal jönne dr Haus, hogy intubáljon, majd pár pillanaton belül már melletted teremne egy agysebész, aki egy, a fejedre méretezett, és a fejformádhoz igazított orvosi fémből készült küblit szorongatna, és arról akarna meggyőzni, hogy az biza tökéletesen helyettesíti a koponyacsontodat. Vagy ha már az egészségügynél tartunk; nálunk gyakori kifejezés, hogy kiment vagy kifordult a bokám/térdem/ujjam stb. Na a német nem ilyen metaforikus, ha kifordult a bokád, te már mozogni sem tudsz, és valószínű a gézt és a jódot is hozzák, mert igencsak meglepő lenne, ha ehhez nem társulna egy nyílt törés. De a számokat is máshogy képzik, és bár ezt igencsak hamar megtanulja az, aki nekidurálja magát a nyelv tanulásának, azért a gyakorlatban mégis gondolkodóba ejt minket a számolás. Például huszonhét az hét és húsz, és ha már kétszer kell összeadnunk a hét és húszat, az összesen négy és ötven. Ja, de ne panaszkodjunk a franciák még a 8-hoz is a szorzótáblát használják, ehhez képest a német egy egyszerű pontocska egy füzetben.
Szóval úgy éreztem, ezeket jó, ha rendbe teszem az agyamba, mert hiába élek lassan második éve Ausztriában, még mindig vannak élethelyzetek, kifejezések, amik elgondolkodtatnak (megjegyzem, a mai napig nem vagyok képes formanyomtatványokat kitölteni, mert nekem a Vorname az a név, ami elöl van, és esetemben ez a vezetéknév, ami ugye nem lehet Béla, János, Amália vagy Klotild - vagy ha igen, akkor a család több tagjának is ilyen névvel kell rendelkeznie). Szóval most tanfolyamra járok, ami felsőfokú nyelvtudással rendelkezőknek nyújt nyelvi mankót, vagy valami ilyesmit. Ez lényegében azt jelenti, hogy aki középfoknál valamivel jobban beszél, de a helyesírásban gondokkal küzd, annak segít ez a kurzus. Van egy vicceske tantóbácsi, aki szívesen foglalja humoros mondatokba a lényeget, és teszi mindezt úgy, hogy a legfáradtabb napjaimon is jól eltelik az idő.
Házi feladat is van, mint az áttalános ócskolásoknak, aminek megoldásában szerencsére itthon is akad segítségem.
