Az elmúlt pár hét nagyon zűrösen telt. Daniel betegsége és a hőség némiképp megfosztott attól a képességemtől, hogy optimalizáljam a rendelkezésemre álló szabadidőt. Ráadásul a hat éve szeretettel ápolt laptopom szépen lassan benyögi az unalmast, szinte már csak fűtőtestként szolgál, egy-két alapfunkció nem, vagy csak alig működik rajta, arról nem is beszélve, hogy jé betűt csak erőbedobással tudok varázsolni (egyszer egy gyöngyszem alászorult, kiszedtem, de a betűt le kellett rokkantosítani), sőt, a billentyűk többsége már lekopott, így rendszeresen utófestek, méghozzá fehér alkoholos filccel. Na ennyit a panaszáradatról, jöjjön némi örömhír!
Megint öregebb lettem
Nem újdonság, minden nap öregebb leszek, de sajnos ezt most a naptár is rögzítette. Hogy mi ebben az örömhír? Nekem tulajdonképpen semmi, a célcsoportként a 40 év felettieket megcélzó, kozmetikai termékeket gyártó cégeknek annál inkább. Bár ehhez a korcsoporthoz van még több, mint 10 évem, azért elgondolkodtató, hogy - amennyiben minden jól megy - eljön egyszer az idő, amikor azon kell gondolkodnom, melyik ránctalanító az, amelyiktől nem úgy nézek ki, mint egy idült alkoholista, vagy mint az összeaszalódott szilva, amit ahelyett, hogy leszedtek volna pálinkának, a fán felejtettek, a madarak meg összecsipkedték.
A szülinap
Bulit nem szerveztem, nem vagyok nagy szülinapos, aminek viszont nagyon örültem, hogy rengetegen gondoltak rám. Ezúton köszönöm mindenkinek, ha még eddig nem tettem volna meg. Ha meg megtettem, akkor meg még egyszer. Kaptam ajándékokat is, be sem tudok telni velük, bár a legnagyobb ajándék, hogy vagytok...pőkadhhhhhaduhenf... most pedig megyek, feltörlöm ezt a sok kicsöpögött nyálat. De mielőtt ezt megtenném, van egy ajándék, amit Danieltől kaptam, és most mindenkivel megosztok, mivel gyökeresen megváltoztatta a mindennapjaimat. Gyarapodott ugyanis a család, új jövevény érkezett. Méghozzá egy kiscica, akiről hamarosan, részletesen is olvashattok. Egyelőre róla csak annyit, hogy ő az új lakótárs, épp itt fekszik a számítógép mellett, és őrzi a gazdit.
Újra itt, avagy hogyan lettünk eggyel többen
2012.07.10. 17:42 rinoceroszpulykatevezsiraf
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://rinoceroszpulykatevezsiraf.blog.hu/api/trackback/id/tr984642939
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.