Vannak élőlények, akikre/amikre komplett iparág épül: ilyen Jon macskája, Garfield, vagy Simon macskája...ööőőő...macska, de írhatnám akár Bambit, Scooby Doo-t, Csőrikét, vagy a disznókat megtámadó mérges madarakat is. És vannak az igazi állatok, akikre iparágat építenek, ilyen az én macskám is.
Margit, eredeti nevén Kitty - én neveztem át, amikor nem bírt magával, - egy 1997-es évjáratú (nem vicc, tényleg 15 éves), félperzsa cica, akinek szerintem már annyi mindent vettünk - jelzem feleslegesen - az elmúlt évek során, hogy az a teljes magyar deficitet szifficitté varázsolná (ha lehet ilyent egyáltalán). De tényleg. Kiszórtuk a pénzt fonott kosárra, nem fonott kosárra, játékra, és játéknak látszó izére, természetesen értelmetlenül. Margit Királynő ugyanis csak és kizárólag kartondobozban vagy a fekete ruháimon hajlandó feküdni, nem játszik holmi mű egerekkel, sokkal inkább a kindertojás műanyag dobozával, és természetesen nem hajlandó mindenféle aszpikos-tejszínes, több milliárd Michelin-csillaggal feltupírozott étteremben készült csodakaját megenni, csakis májra, a gépsonkára, kitekatra, és főtt kukoricára, meg néha a spagettire bukik. Csapvizet iszik, azt is folyó csapból, ilyenkor rendre betereli valamelyik udvari bolondját a fürdőszobába, és utasítja áldozati bárányát, hogy a mademoisellnek meg kell nyitni a csapot, mert ő bizony inni akar! Nem szeretne, mert kérni nem tud, csak parancsolni, utasítani, dirigálni, vagy kiadni az ukázt.
Természetesen, mint minden állat, ő is kunyerál, bár ennek a legfőbb oka, hogy Brúnó, a kutya nem épp a legjobb barátja, és jól esik neki, amikor vetélytársa már ragacsosra sírt 15 százas csomag papírzsepit. Persze őnagysága mindig úgy szervezi a dolgokat, hogy másnak ne legyen jó, de talán még ezt is meg lehet érteni, hisz a matkák már az időszámításunk előtt is uralkodtak, és az elmúlt néhány ezer év mit sem változtatott ezen.
Margit egyébként már hosszú évek óta nem áll szóba holmi rágcsálókkal, valahogy úgy gondolkodik, hogy "fogjon egeret, akinek nem adnak enni". Őszintén szólva édesanyám ezt egyáltalán nem bánja, hisz egérfóbiás. Egyszer, amikor a macskacicó úgy gondolta, hogy mégis megmutatja, hogy tud, ha akar, anyukám meglepetésében akkorát sikított, hogy Margit tátott szájjal próbálta diagnosztizálni, mi lehet a gazdi baja, az egérkoma meg huss elillant. Természetesen a szobámba. Nemsokkal ezután egérpajtás sorsa drámai véget ért - egérkómába esett -, mi meg azóta sem várjuk el a királynőtől, hogy dolgozzon meg az ebédért.
S hogy mitől is választotta a nép Margit naccságát a ház uralkodójává? Nos. Nem volt választásunk. Kikövetelte, majd megkoronázta önnön magát. Most már ott tartunk, hogy nemcsak az ágyat, és a széket tette saját felségterületévé, de a kutya összes, eddig birtokolt vagyonát, beleértve a lábtörlőt, a kutyaólat, az eb fonott kosarát, de még a vizes és kajás edényét is. Mint minden királynőt, természetesen Kittusz Micskusz Nemeszusz Mástusz mint Kitekattuszt sem érintheted meg kedvedre.
A legtöbb ismerősöm, aki megpróbált valaha közelebb kerülni a felséges trónbitorlóhoz, komoly lelki és fizikai sérülésekkel távozott tőlünk. Brúnó, a hű szolga is megjárta már párszor, tanult is az esetből rendesen, egy ideje ezért azonnal felugrik a lábtörlőről, ha meglátja, hogy a vérengző, kegyetlen királyné a bejáraton épp befelé készül. Szóval higgyétek el, komoly terrorveszély van nálunk, a nemzetbiztonságiak csak és kizárólag azért nem nyomoznak, mert mindez az udvaron túlra aligha terjed túl.
