Most mindent Danielre fogok, na nem hibás, nem tehet róla, de ahogy az előző bejegyzésben említettem, júniusi programunk egy makacs betegség miatt csöppet eltolódott. Szóval júliusban dupláztunk, voltunk a Donauturmon, majd elugrottunk egy bécsi moziba. Jó, a mozi nem olyan extra dolog, de itt, a fővárosban még nem voltunk ilyen, vagy ehhez hasonló helyen (a nyelvi kompetenciám miatt, mondván, úgysem értem annyira, hogy mit karattyolnak - ez egyébként nem igaz, csak tudom erre fogni).
Szóval egyik este villamosra pattantunk, és beslattyogtunk a Lugner Citynek nevezett komplexumba, ahol aztán lehet ám pénzt költeni. Vettünk is két mozijegyet - azért kettőt, mert ketten mentünk, nehéz lehetett kitalálni - méghozzá a Betmen (direkt írom így, jó? tudom, hogy botmennek kéne valójában) ...sokadik részére. Beültünk tehát, és láss csodát, megérte. A jegy nem volt drága, nagyjából ennyit fizet az ember akkor is, ha Magyarországon megy moziba. Azt nem tudom, ki építette ezt a bevásárlóközpontot, de a párszáz kilométerrel arrébb portyázó mérnökök igazán példát vehetnének az ausztriákiai építészektől.
Nem akarom mindig ezeket az itt jobb, ott rosszabb szövegeket nyomni, meg persze én sem jártam hungária összes szinemájában, de amikben eddig voltam, elbújhatnak. Hisz hiába imádom a Savaria művészmozit, eléggé elnyomja a közösségi élményt, ha összesen ketten ültök az egész teremben. Győr egyetlen, valódi kino-jában pedig sokszor elviselhetetlen a filmvetítés. Kicsi a terem, de hangos, ha az utolsó sorban valaki köhint, azt még a vászon mögött is hallani, és a székek is kényelmetlenek. Ezzel szemben Lugner multimilliárdosbácsi i-maxében simán tudtunk Daniellel a film közben egymáshoz szólni úgy, hogy senkit nem zavart (tudom, pofátlanság, de muszáj volt egy-két alkalommal belekérdeznem, mert még nem értek villámgyorsul), a kivetítő minősége kiváló, a székek nagyjából kényelmesek, és az akusztika is nagyon jó, senki nem úgy távozott, hogy három hétig üvölt, mert nem hallja a saját hangját.
Szóval engem meggyőzött. A film is, bár teljesen nem kerültem a hatása alá. A színészi teljesítménnyel nincs kifogásom, Christian Bale zseniális, Michael Caine pedig felülmúlhatatlan, Anne Hathaway pedig szép, bár első blikkre nekem nem illett bele az alkotásba, de azért láttam már sokkal gyengébben muzsikáló hölgyeményt is, például a harmadik eksztomkrúznét, Katie Holmes-t (hú, a fanclub most fejemet veszi, de valljuk be, nem való comic-adaptációba). És az sem mellékes, hogy az egykori neveletlen hercegnő lényegesen jobban mutat bőrszerkóban a motoron, mint Dawson volt havercsaja bármiben is, vagy anélkül. A német szinkronnal viszont rendesen meggyűlt a bajom, az valami siralmas. A hangválasztás gyenge, fél óra telt el a filmből, mire megszoktam mindenkinek a hangját, és néha olyan érzésem volt, mintha nem találnák el a szinkronszínészek a felütéseket. Mivel a többség úgysem ezen a nyelven nézi/nézte meg a filmet, szerintem ez nem is olyan fontos dolog. Amit viszont igazán hiányoltam a filmből, az a főszereplő. Mármint Batman. A film első része csak a multimiller Bruce Wayne kínlódásával van elfoglalva, ami egy idő után már igazán idegesítő. Én meg alig vártam, hogy meglássam a bőregeret, A másik bajom meg a verekedős részekkel volt, a kaszkadőrök nem igazán voltak formában, valahogy nem voltak a pofonok olyan hatásosak, Persze, ez nem a Die Hard, de a színészek sincsenek porcelánból, lehet nekik nyugodtan egy kellemes taslit adni.
Mindezek ellenére jól szórakoztam, és továbbra is vevő vagyok, bárminemű comic-filmre, és szerintem a bőregeret is meg fogom még skubizni párszor.
