Nem akarom mindig hanyagolni a blogot, úgyhogy elhatároztam, hogy rendszeresítek, és inkább kisebb állapotjelentéseket írok. Oskolás vagyok megint, nemsokára részleteket is elárulok, lehet, hogy addig le is megy a tanfolyás. Heti egyszer vannak órák, de elég széles spektrumban dolgozunk, úgyhogy kell rá készülni is rendesen.
Kaptam egy kis nyirokmirigy-gyulladást, amit nem tudom, mi okoz, mindenesetre nőtt egy kis Alien az artériámon, ami tök jó, mert ahogy ver a pulzusom, úgy mozog a púp a nyakamon. Még jó, hogy nem a hátamon. Képet nem kaptok, mert elájultok. Már apad lefelé, pár napig kussoltam, de a dokinak nem tetszett a némaságom, inkább adott rá antibigyotikumot, amit vízben kell feloldani. Amúgy elviselhetetlenül banános ananász íze van, aki meg akarja utálni a déli gyümölcsöket, annak ajánlom. Meg annak is, aki nem is eszik délben efféléket. Mivel a szer lazán szétcsapta a gyomromat, vettem baktériumokat, amiket meglepő módon szintén vízben kell oldani, így iszom, mint a víziló, bár így is olyan a szám, mint aki épp kimászott a Góbi-Sivatagból.
Szerencsére a kolleginát is megfertőztem, így a hétre sikerült prognosztizálnom pár kellemes túlórát, és egy szombatot is, mert amúgy unatkoztam volna, és persze, hogy nem lett volna inkább kedvem tanulni. Félre ne értődjék a dolog, szeretem a munkámat, csak ebben a szeles-esős-hófútta márciusi időben inkább bújok a takaró alá, mint gurulok szembe szélben a villamosra. Na ennyit mára, a részletek az ajtón kopogtatnak, nemsokára beengedjük őket.
