Míg az amcsik koponyánként több tonna fagyit fogyasztanak évente, addig itt Ajrópában családokra lebontva is csak néhány kilót nyalunk. Nekem ez speciell abszolút nem fáj, nem vagyok oda érte, be vagyok oltva a hideg ellen, rendszerint fagyifájásom van tőle, úgyhogy ha nem lenne sem hiányozna. Viszont most felröppent a jóidő, így ékezetektől önkényesen megfosztott társammal úgy döntöttünk, az áprilisi program nem lesz más, mint egy kiadós lefetyelés Ausztria talán legjobb fagyizójában. Hogy miért? Egyszer tök spontán odatévedtünk, feltűnt, hogy akkora sor van, mint Fukusimában a budipapírért, mi meg szerettük volna tudni, mi lehet ennek az oka. Megtudtuk, az a bizonyos jeges őrület. Mondom, nem vagyok egy nyalós fajta, néha megkívánom, de elvagyok egész évben nélküle is. Egyik nyaramat egy fagyizóban güriztem végig, szerintem én voltam az egyetlen olyan alkalmazott a hosszú évek alatt, aki nem dézsmálta meg jelentősen az árukészletet.
Ami sokkal inkább vonz, az a különböző kütyük hozzáadásával összetákolt fagyikehely. Ha förtelmes ízük lenne, akkor is megenném, mert vannak azok a "meg kell zabálni" dolgok, és ezek többsége ilyen. No de kicsit bővebben a fagyizóról (ez a reklám helye, a jogdíjakat meg majd jól begyűjtöm valahol). Szóval nem véletlen, hogy ezen a bizonyos helyen mindig kígyózik a sor, bár az már sokkal inkább hasonlít az Anacondák rituális párzási szertartásához. A fagyiszalonról tudni kell, hogy eredetije valamikor az 1950-es években nyílt, egy Tichy nevű házaspár vezette a kis családi vállalkozást, ami aztán Osztrákia fővárosában komplett egyépületes óriássá nőtte ki magát. A szalonban rengetegen dolgoznak, külön alkalmazott veszi fel a rendelést (egy hiperszuper zsebben hordozható kütyübe pötyögi be a megrendelést), majd egy kolléga szó szerint kirohan a fagyival. Viszonylag gyorsan megy a kiszolgálás, ami érthető, hiszen rengeteg a vendég, és őket aztán gyorsan le kell hűteni, mielőtt felrobbannának, mint Little Boy '45-ben. Az árak is elfogadhatóak, és annyiféle ízben készülnek a nyalánkságok, hogy azt követni sem lehet, úgyhogy sok jót tudok írni Tichyékről, ha nem lenne ennyire a periférián, még az is lehet, hogy az egész havi fizetésemet ott költeném el. A végén még fagyiimádó leszek.
