Öregszem. Lassan (de tényleg lassan) 50 éves leszek. Persze előtte még 40 meg 30 meg...ööőőő 20 már nem, az biztos. Amikor az ember évfordulóhoz vagy forduló évhez érkezik, gyakran mérlegel. Mert a számvitelnek nemcsak a könyvelésben van jelentősége, hanem a lélekleltárban is. Így az új év kezdetén sokan fogadnak, vagy megfogadnak, vagy megfogadják, hogy nem fogadnak. És vannak, akik összefoglalnak. Gondolkodtam azon, hogy érdemes-e a múlton rágódni, de félő, hogy csak a fogaim mennének tönkre. Sajnos 2011 elég rágósra sikeredett. Sokan gondolhatnák, hogy ez csak felesleges vinnyogás, de ez biza nem az! Sokat veszítettem, és ebben tényleg minden volt. De rengeteg dolgot nyertem is. Például szép emlékeket; Korcsolyáztam Bécs főterén, 2000 m fölé kúsztam, láttam nyári hóesést, bronzéremig sárkánykodtam, "confettitiviiiiit" énekeltem idegenekkel, társasoztam és alkottam sokat, és sokkal, de sokkal jobban beszélek németül, mint valaha az életben. És remélhetőleg ez még ennél is jobb lesz. Azért lényegesen több emlékem van ám az elmúlt esztendőből, de ha mindent felsorolnék, könyvtárat nyithatnék. Mondjuk könyvtáros-jelöltek vannak, szóval legalább munkaerőben nem szenvednék hiányt. Viszont amiből most kevesebb van, az gyermekeim száma. Hickock sajnálatos módon feldobta ízelt lábait. Valószínűleg a vedléssel voltak gondjai, vagy szívrohamot kapott, vagy stroke-ot, vagy a jóég tudja mit, mindenesetre úgy döntött, ő már nem akar többet lélegezni. Hogy mindezt hogy viseli Smith? Szerintem pont örül neki, hogy megszűntek a teritoriális harcok, mert mióta élettársa eltávozott az élők sorából, elkezdett rendszeresen táplálkozni.
