Vagy csak szimplán szédültem, vagy a Föld mágnesessége volt rám hatással, esetleg egy mozgó szigeten kötöttünk ki. Van ilyen, a nacionál dzséógráfik már forgatott filmet is erről. De lehet, hogy a diszkó veri volt. Ki tudja. Nem kertelek tovább, leírom, mitől vagyok/voltam így megkergülve.
Ahogy eddig (szinte) minden hónapban, most is szerveztünk Daniellel Bécselős közös progit. Hogy miért csak szinte? Daniel betegsége sajnos kitörölte júniust az életünkből, pontosabban eltolta júliusra. Úgyhogy erre a hónapra több progi jutott, bár ezek is csak lájtosan, de nem úgy, mint a mekis hambi. Az egyik állomásunk a bécsi Donauturm volt, vagy ahogy sokan erre ismerik, a Fernsehturm. A másik állomásról most nem írok, szokjátok a szitut. Szóval elbattyogtunk a toronyhoz, aztán fellifteztünk a tetejére, ahol nemcsak kilátás van, hanem étterem és kávézó is. Meg 360 fokos rálátás Bécsre.
A város tetején lenni fantasztikus érzés, igazán érdemes egyszer (legalább) körbelesni. Megpróbáltam megtalálni önnönmagam, a lakásunkat, a munkahelyemet, Alice-t (utóbbit szerencsére még véletlenül sem láttam, akkor kezdhetnék csak igazán aggódni, ha egyszercsak az utcán megjelenne az orrom előtt). Megskubiztam az Alte Donaut, a Neue Donaut, a közeli teniszpályát, a távolban versenyző vitorláshajókat, és sok-sok pontnak tűnő emberkét, autót, fát és minden mást. Szerencsére Bécs bővelkedik zöldségekben, úgyhogy lehet a városban hesszelni, és kicsit kiszellőztetni a letüdőzött szmogot.
Ettünk is a toronyban, igazán izgi volt, de tériszonyosoknak nem ajánlom, hacsak nem szeretnének villámgyors tisztítókúrát tartani. A kaja fantasztikus, a körülményekhez és a szolgáltatáshoz képest nem drága, bár olcsónak sem nevezném, de végül is egyszer ki lehet bírni. Egyébként az étterem forog (KOMOLYAN), nagyjából 25 perc alatt lehet Viennát teljesen megsasolni, ugyanis kábé ennyi idő alatt tesz egy kört. Azt nem igazán értem, miért az étterem köröz, teli gyomorral nem mindenki képes a látványt feldolgozni, de azt hiszem, ilyen esetekre szól a mondás: aki nem bírja a hőséget, ne üljön a kályhára. Én meg gyors felveszem a kalapom és megemelem a mérnökök és kivitelezők előtt, ugyanis számomra egyszerűen hihetetlen, hogy ember képes hasonlót alkotni. De nem hitetlenkedek, próbálok hiteles lenni (de nem hiteltulajdonos). Ha erre jártok, tegyetek egy kört.
Megjegyzés: Képek készültek, a saját gépemről nem tudom sajnos feltölteni őket, de amint lejmoltam egy kompatibilis kompjútert, megkapjátok, ígérem.
