Rinocéroszpulykatevezsiráf

Erkölcsös vagyok. Duplán. Sőt, mára már kerület-terület arányt számolhatunk a prüdéria minden irányát jól körülhatárolható vonalaimból. Lassan abba is belepirulok, ha kimondom a bugyi szót. Na jó, ennyire nem vészes a helyzet, csupán arról van szó, hogy tanúbizonyságát szereztem annak a ténynek, hogy nem állok közügyektől eltiltás hatálya alatt, sem foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, járművet is vezethetek, és nem indítottak ellenem eljárást (tudtommal). Meg a rendőrség tudtával. (Akinek nem esett volna le) a minap beszereztem az erkölcsi bizonyítványom egy újabb, ezúttal osztrák verzióját. Ugye nem kell senkit emlékeztetnem a magyar szitura: posta, sorban állás, formanyomtatvány vásárlás, formanyomtatvány kitöltés, újabb sorban állás, csekkbefizetés, ajánlott blanketta kérés, kitöltés, levél feladása, majd a türelmi zónában eltöltünk kábé egy hetet, amikor is megérkezik a jól megérdemelt papíros. Ez persze hosszú időre érvényes, kemény 3 hónapra. És akkor lássuk mindezt Ausztriában. Rendőrség, váróteremben formanyomtatvány kitöltés, formanyomtatvány átadása az ügyintézőnek, személyes adatok okmány alapján történő ellenőrzése, fizetés, távozás. És a kezünkben van azonnal az igazolás. Míg a határ keleti oldalán tökölünk legalább húsz percet, addig a másikon a 20 perc már az oda-vissza utat is tartalmazza. Magyarországon ez kábé 3400 Ft mindennel együtt, Ausztriában 16,40 euro. S ha az árában nincs is nagy különbség, megértem azokat, akik elvesztik a türelmüket, és netántán elkövetnek valami erkölcsileg igencsak kifogásolható dolgot. Őszintén szólva én sem értem, miért tart Hungáriában egy hétig az, hogy kapj egy papírt arról, hogy nem loptál bugyit, nem vesztegettél meg egy csaholó kuvaszt, és nem vertél meg egy tollpárnát. De lényegében mindegy is, a fontos, hogy nem szerepelek a nyilvántartásban, mint visszaeső bűnöző.