Volt már veletek olyan, hogy vacsorának vettetek valamit, és nem került elfogyasztásra? A ritkább eset az, amikor valami azért nem lett vacsi, mert életben maradt. Nálunk most ez a szitu. Nem, nem élő csirkét vettem. És nem is a disznóvágási malac felejtett vágóhídra sétálni. Dick és Perry kajájáról van szó. Még hétfőn vásároltam két neonhalat, mindössze pár centért a Milleniumcityben, azzal a céllal, hogy jóllakassam a két rákot. Az egyik rögtön azután elpusztult, miután a ráklakba tettem. A másik nagyon sokáig csak egy helyben ficánkolt. Aztán összeszedte magát, gondolom Chuck Norris segített neki. Néhány óra elteltével már vígan úszkált a sós vízben. Mondom a SÓS vízben. A neonhalak édesvízi lények, ráadásul a lágy környezetben élnek. Itt a nagyvárosban azonban olyan kemény a víz, hogy nincs az a Mózes, aki képes lenne ketté választani azt. A halacska így egy hét elteltével is jól érzi magát. Figyelem, a kép csak illusztráció, de így kell elképzelni:
Ma kapott egy társat, egy Mollyt. Az is egy hal. Fekete. Sokkal nagyobb, mint a neon. Bár nem nehéz neki, a neonhal az egyik legkisebb méretű akváriumi lényecske. Ez a fekete szörnyeteg pedig tesóm egyik hala volt, de mivel a bratyó nem igazán szívleli a molly márkájú elevenszülő izéket, azt mondta, hozzam el, hátha megeszik a rákok. Ez a bigyó amilyen nagy, olyan bátor is. Egyfolytában nekiúszik Dicknek és Perrynek. Amíg egyszercsak nem lesz belőle vacsora. Valami ilyesmi fazonja van:
Ja és egy jó hír: végre megoldódott a ráklak fűtése. Sikerült szereztem izzóhoz foglalatot. Meglátjuk, lesz-e eredménye. Remélem, pár nap elteltével sokkal mozgékonyabbak lesznek börtönviselt lakótársaim.
képek forrása: internet
