Normális vagyok én? Százezer százalék, hogy nem. Ha az lennék, nyáron nyaralni mennék, nem telelni. De minekutána én nem vagyok normális, éppúgy telelni mentem nyáron, mint tavaly. Bár az idén jobban kedvezett az időjárás, mint az elmúlt esztendőben ilyenkor, mégis szükségem lett volna télikabátra. A múlt évben Bad Gasteinben, Salzburgtól nemtudomhány, kábé 80 (plusz-mínusz 50) km-re ért a júliusi nulla fok, és egy enyhe kis havazás. Két nappal később Tirolban már 20 cm hó esett. Állítólag. Mert azt én nem láttam, úgyhogy éppúgy nem hiszem el, mint azt, hogy létezik 10 milliárd forint. De nem is akarnám a hógolyókat a képembe, azt hiszem. Nekem elég novembertől májusig ennyi fehér miacsudát látni. Idén marha nagy mákom (ákom-bákom) volt, szinte alig esett a hegyekben, úgyhogy szépen lehetett túrázni. Egyedül a werfeni jégbarlang - ami nem mellesleg a világ legnagyobb jégbarlangja, kábé 40 km hosszú -, volt iszonyatosan hideg, már majdnem a tűrőképességeimet is meghaladta. De aztán végül mégsem. Tűrtem, tökös csajok tűrnek (a tököst ebben az esetben értsd inkább úgy, hogy tökkelütött). Szóval távollétem most igazolom, Salzburgban voltam, meg Bad Gasteinben, meg Európa legnagyobb kalandparkjában, ahol a hegyek között lehet kötélen átsiklani, mindezt többszáz méter magasságból, meg lehet cölöpökön sétálni, azt is jó pár méterrel a talaj felett. Szóval most szabad irigykedni, de úgy izomból, mert nagyonállat helyeken jártam, kúsztam-másztam, csüngtem, hevederben és legosapiban lógtam a fákról, meg ilyesféle dolgok. Szereztem jókis törpesatyit, mert ha már az erdőben járok, lehet hogy találkozom a hét törpével, aztán valahogy be kell olvadnom közéjük. Hófehérke meg ugye nem lehetek, mert én nem fogadok el öreg néniktől ingyenalmát. Hacsak nem kompót. Találtunk egy rögtönzött kőszobor-parkot, valahol a nemtudommilyen (ejj de műveletlen vagyok, pfujj!!) hegyifolyás mentén, ahol mindenki megáll és kőtornyokat épít. Én otthagytam a lábnyomaimat, mert a szobrom elég nyomingerre sikerült. Tesó pedig megtalálta Frédi (vagy Béni, nem tudom, melyiküké) mobilját, igazi csúcskategoriás készülék, lehet vele őzikét dobni meg tüzet csiholni. Sajnos a Graukogel-expedíciót elmosta a nyári zápor, mi meg beláttuk, hogy 2200 méter fölé már nem érdemes vizes cuccban felslattyogni, mert csak tüdőgyulladást és vízhólyagot szedhetünk össze, mást nem. De azért ittunk 1600-on egy apfelspricct, és azt is megtudtam, hogy a két óriásira nőtt vadmacskát Maxnak és Peternek hívják, a tehenek pedig libasorba rendeződnek, ha meglátják Danielt. Szóval edződtem megint rendesen, bár a társaságnak hála szerintem néhány agysejtem el is pusztult.
Újabb közszolgálati közlemény. A számítógépem továbbra is csak takarékon működik, ami azt jelenti, hogy nem tudok képeket beszerkeszteni, mert a csaknem megtelt cééé meghajtó önhatalmúlag kiiktatta ezt a lehetőséget. Igyekszem pótolni, remélhetőleg hétvégén sikerül orvosolni a hibát. Addig meg nézegessetek régi képeket, vagy szemeljetek ki a falon egy pontot, és figyeljétek meg, holnapra már nem ott lesz, ahol. Ha mégis, az azt jelenti, hogy nem aludtatok az éjjel semmit.
