Asszimilálódni kell...mindenütt a világon. Sőt, még a világűrben is. Ezért tanulok németül. Merthát egy német nyelvű országban azért illik ám jól eladni magad, méghozzá német nyelven, hogy az ott élők értsék, mit vakersz. Mindenkinek megvan a saját tanulási módszere. Vagy jó, vagy nem, de legalább el lehet valahogy viselni a szenvedéseket. Daniel (még mindig ékezet nélkül) például sóhajtozva tanul. Főleg, ha anatómiáról van szó. Persze én is sóhajtoznék, ha hullákat taperolva kéne behatárolnom, hogy egy élő embernek mije, hol van. Azért az egy hatalmas mázli ám, hogy nem hozhatja haza a tetemeket. Egyrészt nem férnénk el, másrészt szagolhatnám a bűzüket (ha csak abból indulok ki, hogy a rákoknak beadott kishal milyen szagokat tud kiadni magából, akkor el sem merem képzelni, mi lehet egy nyolcvan kilós emberrel).
Ami a tanulási módszeremet illeti, az olyan kaotikus. Kicsit, mint én. Csakhogy ezzel nem jutok semmire. Bár szerintem most viszonylag jó módszert dolgoztam ki magamnak, hogy rövid idő alatt megfelelő tudásra tegyek szert. A tanulás több elemből áll. Egyrészt a napi cájtung számomra érdekesebb cikkeit fordítgatom, szavakat szótárazok, van erre egy tök ari kisfüzetem, meg egy másik, amibe meg a fordítást írom. Emellett német nyelvű filmeket és tv műsorokat nézek. Az egyik kedvencem a Tolle Tricks. Ez a kis gyerekműsor az osztrák tv-n fut, rövid, 2-3 perces kis napi epizódokból áll. Minden részben fabrikálnak valamit. Ami nálam kiverte a biztosítékot, az az volt, amikor gumimacikat ragasztottak pet-palackra azért, hogy a gyerekeknek űberdizájnos kulacsa legyen. S hogy miért jó a Tolle Tricks? Nagyon nagy szókészlettel dolgoznak, hisz minden alkalommal valami új dolgot eszkábálnak különböző, viszonylag könnyen beszerezhető cumóból, például öblítősflaskából, gyufásdobozból, kartonpapírból, újságból. Mindig elmondják, mi mire való, és demonstrálják is, így a németül egyáltalán nem értők is viszonylag egyszerűen felfogják, mi készül majd. Ráadásul a műsorvezető beszéde is elég jól érthető.
A másik, amit eddig rendszeresen néztem (sajnos már mind a 3 könyvet végigskubiztuk), az az Avatar című mesesorozat. Nagyon szépen beszélnek benne, jó a cselekménye. Bár nem mindenki fogja fel, mi az a vízidomítás, de azért a mese aranyos. Mielőtt félreértésbe esnénk, ez nem az az Avatar, ami bekebelezett néhány Oscart. Sem a történet, sem a származási ország nem egyezik ráadásul ez egy 2D-s animációs film, amiben nincsenek kék emberszabású lények. Viszont van benne Momo. Ő a kedvencem.
Ha létezne az életben, beszereznék egy ilyent. Akármi is ez. Amúgy ezt a mesét valamelyik magyar kereskedelmi tv is műsorára tűzte, nem tudom pontosan, mikor megy, de az tuti, hogy hétvégenként.
