Rinocéroszpulykatevezsiráf

Éccsanyám szerint, ha takarításról van szó, képes vagyok bármit elkövetni...hogy megússzam. Szerinte a szobámban a PRO EUROPE hónapokig élősködne úgy, hogy máshonnan nem is gyűjtenének be szemetet, csak arról a cirka 20 négyzetméterről, amit még néha-napján elfoglalok a szülői házban. Mióta amolyan önálló háztartást (is) vezetek - pontosabban vezetgetek -, kicsit tudatosabb vagyok a dolgok újrahasznosításában (pölö zoknicsiga http://rinoceroszpulykatevezsiraf.blog.hu/2011/10/09/butykolde_a_zoknicsiga ). És természetesen igyekszem a dolgaimat tisztábban tartani. Na nem arról vakerok, hogy mostanában egy bugyit két napig hordok, mivel kifordítva is viselhető. Blööááá!!! Azért ott még nem tartok! De alkalmanként művelek olyan felnőttes dolgokat, mint a mosogatás, a felmosás, a portörlés, vagy az ablakpucolás (ebből amúgy csak az ablakpucolás új, a többit korábban is megcsináltam, csak néha Jóanyám minőségi kifogással élt). És ha már az ablak tisztán tartásáról beszélünk; itt Bécsben nem tudom, kik laktak előttünk, de a napfogyatkozásra felkészített, korommal bevont biztonsági üveg is átlátszóbb, mint itt az, amin az utcára kinézünk. Gondoltam is egyet nemsokkal beköltözésem után - akkoriban még szép idő volt -, és vödröt, rongyot meg mindenféle tisztítószernek látszó természetes citrom-aromával és ecettel dúsított készítményt ragadtam, létrára álltam, és nekiálltam tisztogatni az üveget meg a keretet. No lám! Akkor jött a felismerés: az Amazonas összes sterilizált vize is kevés lenne, hogy itt valami áttetszőt produkáljak. Sőt, kereshetek ipari alpinistákat, mert osztrákék gondosan megépítették a házat, csak épp az eszüket nem használták a kivitelezésnél. A lakás egy régi típusú bérházban van. A survivereknek (ők a lakók) a bennmaradásért természetesen horribilis összegű bécsi kavicsot kell perkálni havonta. Ezért cserébe kapnak néhány kétszárnyas, dupla fa ablakot is. Ez segíti elő fényes nappal a világosságot. Az ablak működési elve a következő: Jól figyelj, ezen tuti behasalsz; az alsó része gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint minden más, két szárnyas befelé nyíló fa ablak. Felhúzod a kilincset, befelé kinyitod, majd megismétled ugyanezt a műveletet a külső szárnyon is. Csakhogy. Van egy felső része is az ablaknak, ami bukóként működik úgy, hogy a belső szárnyak hagyományos duplaajtós elven befelé nyílnak, a külső viszont befelé bukik. Vagyis, amikor kinyitod a bukót, szépen rányitod a belső ablakra. De ez így tök jó, mert azon a pár centis részen, ahol a levegő szabadon áramolhat kifér egy szem dió, vagy egy csomag rágó, esetleg megkísérelheted valaki fejéhez vágni a kulcscsomódat, csak ugye ahhoz maszekul kell célozni. Azt meg még létráról is nehéz. Na most képzeld el, hogyan kínlódtam, hogy azt a nagyjából 45x75-ös üveget letakarítsam. Mindent megpróbáltam. Létrára másztam, párkányra álltam, kiskezemet kierőszakoltam a résen, alulról próbáltam megközelíteni, és még lelocsolni is megkíséreltem. Nem jött össze. Most van néhány foltos ablakunk, én meg várom, hogy bemohásodjon, mert még az is különbül néz ki, mint ez az ólomkristály-hatás, kosszal tupírozva.