Buszon, utcán, egy kényelmes fotelben, egy parkban a padon vagy a földön, egy lépcsőre leterített kabáton, séta közben, vagy épp a budin ülve. Aki szeret olvasni, annak gyakorlatilag mindegy, hol bújja a könyveket. Én is ilyen vagyok. Bár vannak időszakok, amikor kevesebb intenzitással, kisebb energiabefektetéssel falom fel a sorokat, ám időközönként elkap az ékszíj, beteker és nem tudok szabadulni. Olyannyira nem, hogy már-már függővé válok.
Mint amikor biciklizés közben áthajtasz a gyepen, és egy fűcsomó gabalyodik a küllőbe. A fűcsomó csak tekereg, csak tekereg, mígnem a brinyesz ledobja magáról, és a kerekek már csak a mikrorészecskéket viszik magukkal. Volt az életemben olyan időszak, amikor 2-3 hetente jártam könyvtárba, és alkalmanként 6-8 könyvet kölcsönöztem ki. De sajnos volt olyan is, hogy hetekig alig fogtam papíralapú cuccot a mancsaim közé. Mostanában megint magával sodort a lendület, bár újabban az az ötlet pattant ki az agyamból, hogy elhagyom a magyar nyelvű olvasmányokat, és német írásokat olvasgatok. Elvégre idegen nyelvet is kőne tanulni. Hátha ez bővíti a szókincsemet.
Kaptam is kőőőőcccsönbe néhány könyvet, egyet már ki is végeztem. Tessék röhögni, a címe ugyanis a Kis boszorkány. Nagyon helyes kis sztori, egy csupán százvalahány éves gyerekbanyáról, akinek hatalmas szíve, és egy Abraxas nevű hollója van. Na meg egy Rumpumpel nevű ellensége, aki szintén boszi, és úgy halad, hogy RUM-PUM-PURUM-PUM. Frappáns. Gyerekkönyv, úgyhogy egy-két kifejezéstől eltekintve még számomra is felfogható a szövege. Nyelvtanulás szempontjából kifejezetten jók az olykor nem sok fantáziával megkomponált alkotások (bár a Kleine Hexe kifejezetten érdekes mű). Na ezért még kapok a fejemre, nem minden kölyökkönyv pongyola, tény. De sajnos az utóbbi időben született egy-két félresikerült alkotás. Szóval én most egyelőre a gyerekirodalmat bújom, erre álltam rá, az agykapacitásom amúgy is csak eddig terjed. Minden esetre remélem, eljön egyszer az idő, hogy Dosztojevszkij vagy Remarque egy-egy remekművét is bebiflázhatom. Szerencsére itt Osztrákia fővárosában elég sok könyvesbolt van, nagy az árverseny, úgyhogy sasolok ezerrel, hátha jut nekem valami, ami éhségemet csillapítja. Múltkor például betévedtünk Daniellel egy comic-üzletbe - na ilyet ritkábban látsz Hungáriában -, és vettem is magamnak egy Killer nevű irományt.
Az eladó készségesen segített, állítólag ennek egyszerű a szövege, elvileg ifjúsági irodalom kategóriába sorolódik (khmmm, furcsállom, ezzel a címmel, de ha ő mondja), ráadásul akciós - miért ne lenne az. Egyébként annak, aki szereti a képregényeket, érdemes egy comic-kereskedésbe becsálingóznia itt Bécsben, hihetetlen választékkal várják a vásárlókat, vannak ugyanis "függők", és bármily hihetetlen, hatalmas a kereslet az ilyen típusú alkotásokra. Nekem a magyar (vagy legalábbis magyarul is megjelent) magazinok közül alig van néhány az emlékeimben, azok is leginkább a klasszikusok; pókembőőőőr, denevérman, a vörös lusta macska, aki utálja Ubult, ja meg a Bucó, Szetti, Tacsi, amiből talán Agyarországon a padláson találok még néhány epizódot. Itt, német nyelvterületen komoly iparág épül erre - gondolom Ámérikából vagy Dzsapánból hajózott (vagy repült?) ide. Sokan keresik a népszerű, és kevésbé népszerű alkotásokat, főleg a felnőttek. Beleolvastam pár képregénybe, de nekem valahogy nem vonzza a tekintetemet, maradnak inkább a regények, a novellák, és persze Shakespeare vígjátékai. Ezek egyelőre magyarul, de remélhetőleg eljön rövidesen az idő, hogy mindezt németül, később pedig angolul is megértsem majd.
