Rinocéroszpulykatevezsiráf

 Papírországban mindig sok teendő van. Főleg, ha Papírország államformája bürokratikus, az állam élén pedig megosztva a munkáltató, Osztrákia és Agyarország áll. Osztrákia és Agyarország között egyébként jól működik az iszony, egyedül a munkáltató próbál önállósulni, néha túlságosan is, majd mikor rájön, hogy nem úgy van ám az, akkor értetlenül visszadobja Papírország igazgatásához szükséges teendőket, ahelyett, hogy tanácsadók véleményét kérné ki, vagy az általa közvetlen alkalmazásban lévő embereket felkészítené időben, hogy az esetleges pályázatokhoz mi kell. Na jó. Magyarra fordítom, mert ez már nekem is kezd sok lenni. Történt ugyanis, hogy amikor már tényleg azt hittem, a szerződésem úgy jó, ahogy van, kiderült, hogy dehogy. Mert a munkáltató elfelejtett egy pályázati kérdőívet kitöltetni velem még a kezdet kezdetén, elfelejtette közölni, hogy neki nemcsak magyar, hanem osztrák erkölcsi bizonyítvány is kell (holott ezt a témát taglaltuk mi még a felvételikor). És még olvasni sem tud, vagy ha igen, akkor is tuti, hogy diszleksziás, mert nem sikerült értelmeznie azt a mondatot, hogy iskoláimat Magyarországon végeztem, holott ez legalább 3 helyen fel van tüntetve, sőt az előző munkahelyeket igazoló okmányok is hiányoznak - szerintük, mert természetesen én azt elküldtem, sőt még arra is emlékszem, hogy tollal írtam a tetejére, hogy lássák, melyik micsoda, csak a rengeteg bizonyítványmásolat meg miegymás közül ennek az egynek nem az elejét, hanem a hátlapját próbálták értelmezni. Na ezért fogok én egyszer agybajt kapni. A héten ugyanis rohanhatok be az osztrák rendőrségre erkölcsi biziért, és amúgy egy csomó más dolgom lenne a jövő hétre, amit elterveztem, hogy elintézem. Szóval remélem, most már tényleg minden rendben lesz. Ja, és még valami. A kérdőív. Hát ez totál agyhalál. De komolyan. Rosszabb, mint a népszámlálás. Daniel (az ékezet nélküli) segítségével egy órán keresztül szüttyögtem vele. Mert a baromság mesterfoka az, hogy papíron is megkérdeznek olyanokat, amit a leadott dokumentumokból nem lenne nehéz kideríteni, de még hozzányomnak pár értelmetlen kérdést. Persze kinek mi az értelmetlen. Na mindegy, nem taglalom, mert érdemit nem tudnék vele mondani, és amúgy is csak időhúzás lenne.  Persze ez az én nyavajgásom, de itt nem a nyelvi kompetencia hiányáról van szó, hanem az ő felkészületlenségükről, pedig tudom, hogy más külföldieket is foglalkoztató cégnél mindez pillanatok alatt megvan. Csakhát ott egy ember foglalkozik ezekkel, nem nyolc, így minden elsőre eljut az agyukig. Mindezek ellenére a cégre nem lehet kifogásom, mert mindent alaposan elolvastatnak velem, nehogy hiba csússzon a gépezetbe. Szerintem egyébként abból a tetemes mennyiségű doksiból, amit elküldtem nekik, a fele a kukában landol majd, de a szabály az szabály. Itt inkább arról van szó, hogy franchise lévén túlságosan ragaszkodnak ahhoz, hogy minden egységes legyen. Előbb-utóbb csak el lesz intézve az az egészségbiztosítás. Legalábbis reményekkel teli várom a csodát. Vagy valami csodafélét.