A minap egy igazi álomba csöppentem. Jeges, de kellemesen meleg álomba. Csak néhány jelző, amit megéri elszórni a Wiener Eistraumra: varázslatos, meghitt, óriási, fantasztikus, magával ragadó, ötletes és feledhetetlen. De hogy mi is pontosan ez a bizonyos "Bécsi Jeges Álom", amit én ilyen elképesztőnek tartok? Nem más, mint egy gigantikus belvárosi korcsolyapálya.

Nem tudom, honnan ered az ötlet, de a kitaláló előtt mindenképpen fejet hajtok. Tudom, nehéz lehet elképzelni, hogy egy fákkal, bokrokkal, és kacskaringós utakkal övezett parkot valaki átalakít extra méretű koriösvénnyé, de osztrákék megtették. Megálmodták, majd kivitelezték. És nem először, és természetesen nem akárhogy; évről évre nagyobb teret szolgáltatva a téli sportok eme ágát kedvelőknek.

Az Eistraumot egyébként már egy korábbi bejegyzésben említettem, amikor arról a Daniellel (don't használni ékezet) közös elhatározásról írtam, hogy szeretnénk Ausztriákia fővárosának bizonyos pontjait meglesni, megismerni. Szóval utunk első állomása kipipálva. Egyébként a lista azóta már bővült, és remélhetőleg bővülni is fog. No de most csusszanjunk vissza a Rathausplatzra, ahol március elejéig még nyugodt szívvel lehet korcsolyázni.

Amikor először jártam itt, az első gondolatom az volt, hogy hogy a csudába csinálják ezt? Eleve óriási szervezés és logisztika kell egy ilyen terep létrehozására. De mikor egyengetik a jeget? és hogyan? Az egész pályát lezárják? Vagy csak egy részét? Aztán erre is választ kaptam: a szitu úgy néz ki, hogy bizonyos szakaszokról a biztonsági korcsolyaőrök (vagy őrkorcsolyások) elzavarják a népet (ebben ezúttal rózsaszín flamingólányok is segítségükre voltak - ők a gyerekeket terelgették), lezárják az utat, és pillanatok alatt elegyengetik egy óriási autóval a jeget. Aztán mindenki mehet, pontosabban csúszhat amerre lát.

Természetesen azért semmi sincs ingyen, a pályán csak az tartózkodhat, aki megfizeti a belépőt (mily meglepő), ez esetben egy belépőkártyát kell venni, amit aztán a végén vissza lehet váltani. Így 2 ajró visszajár a vételi árból, ami egyébként 6 euro. Megjegyzem, ennyi pénzt lazán megér, hiszen akár egész nap el lehet szórakozni a jégen (ha bírod lábakkal).

A jó hangulatról pedig a helyi rádió gurujai gondoskodnak - bár azt nem sikerült megfejtenem, hogy kerül a képbe afrikai népzene, és a Foci vb Shakira által énekelt slágere. De szerintem a lényegen ez nem is változtat. És ami még tetézi a szórakozást, az nem más, mint a karácsonyi vásárból jól ismert puncsos bódé. Amihez természetesen bögre is dukál. 

Azt hiszem, nem akármilyen programmal indítottuk ezt az évet. Szerencsémre elhasalni nem sikerült, sem az ötlettel, sem a nemlétező korcsolyatudásommal.