A bakelit már olyan régimódi...mondhatnám altmodisch...de egyre többen (kettőre meg még többen) felfedezik, hogy ami egykor a hanghordozás csúcsa volt, az most az underground divatvilág legnagyobb kelléke lehet. De mi a lófütty az az underground? És mitől lesz a divat underground? És mi köze van ehhez a bakelit lemeznek?
Na szóval a "földalatti" stílust kedvelők szerint minden underground, ami nem átlagos. Na így kerül a képbe a bakelitlemez, és az ebből készített táska. Ugyanmár! Kinek jutna eszébe, a legrégibb műanyagból tatyót alkotni? A választ nem tudom, de az biztos, hogy nagyon nagy koponya volt. Zseniális ötlet, és annak tartottam évekkel ezelőtt is, amikor megvettem az elsőt. Valamikor 2008 tájékán. Az akkori tatyó Suprahits válogatást tartalmazott (tudjátok, ez az, amelyiken magyar zenészek éneklik el az éppen aktuális világslágereket, Madonnát, Kylie Minouge-t, meg az összes kimondhatatlan fiúzenekar Billboard-listás csodáját).
És akkor most jönnek a felém intézett kérdések, megjegyzések: Te csináltad? Vagy vetted? Drága volt? Tuti nagyon sokba került! Hol lehet ilyent szerezni? Ebben mi fér el? Hol kell bele pakolni? Nem nehéz? Nem húzza a vállad? Hogyan találod meg benne a cuccaidat? Nem félsz, hogy eltörik, vagy megkarcolódik? A táska másik oldalán is van lemez? Milyen számok vannak rajta?...stb...stb...stb
Röviden: Vásároltam, Győrben, kemény 2500Ft-ért, nem törik el olyan könnyen, elfér benne sokminden, és egyáltalán nem nehéz.
Ahogy már említettem, nem az első táskát használom el. Rengeteget hordtam. Iskolába, buliba, dolgozni, vásárolni, és ahová csak lehetett. Aztán egyszer a robogóba próbáltam beleerőltetni, de addigra már meglehetősen sok sérülés volt rajta, úgyhogy elrepedt. Mivel közvetlenül ezután bulizni mentünk, kicseréltetni rajta a lemezt nem tudtam (egy jó cipész pillanatok alatt összedobja, csak 4 szegecset kell kiműteni belőle, meg átütni az új hanghordozót), így még utoljára elvittem szórakozni magammal. Szerencsémre a Magna Cum Laude zenekar épp ott dedikált, úgyhogy jó poénnak tartottam, ha aláírják (az egész egyébként unokatesóm ötlete volt, köszi érte). Először furán lestek, hogy ezt meg hogyan, de győzködni természetesen nem kellett őket. Na innentől minden egyes lemezt dedikáltattam valakivel/valakikkel, mielőtt lecseréltettem volna a táskát. Így van már aláírás Lukács Lacitól, a Quimby és a Vad Fruttik zenekartól, Bödőcs Tibitől, a Ladánybene 27-től, valamint egy olasz bandától, akik esküvőkön és temetéseken (nem vicc), ja meg a Veszprémi Utcazene Fesztiválon játszanak, az Idraulici Del Suono zenekar tagjaitól. A legújabb szerzemény - amire a legbüszkébb vagyok, Szűcs Krisztián aláírása. Na őt keresgéltem egy ideig, mert vagy a táska, vagy Krisztián nem volt dedikálható állapotban.
A képen látható egy zsiráf is, na azt már én bütyköltem rá. Kemény átlátszó fóliára rajzoltam, majd kivágtam a mintát, ezt követően pedig színes textilspray-vel ráfújtam. Mindezt a Volt Fesztiválon a Kannabis-sátorban, ahol a nevével ellentétben nem osztanak füvet. Ez a rengeteg aláírás összesen 5 lemezen örződik, a sorsukról egy későbbi bejegyzésben még olvasni fogtok. Egyébként ehhez a második táskát használtam el, szerencsére eddig csak egy lemeztörést nem élt túl a táska (mondjuk eddig összesen 2-szer szerzett 8 napon túl gyógyuló sérülést a lemez), de ez utóbbin szerencsére pont nem voltak aláírások.
