Van, hogy alkothatnékom van. És van, hogy kilyukadnak a zoknijaim. Szerintem Zokniországban terrorista lennék. Vehetek bármilyen márkájú, anyagú, színű, fazonú zoknit, gyakorlatilag pillanatok alatt leamortizálom. Nemrég ismét - nem meglepve - nyugtáztam, hogy újabb, ezúttal egy elefántmintás lábbeli esett áldozatul. Nem volt szívem kidobni, sosincs szívem kidobni. Úgyhogy elkezdtem szétvagdosni, majd összevarrni. Hát ez lett belőle:
A csápja - vagy mije - egyszerű gémkapocsból van, minden más zokniból és cérnából. Haszna nem sok, de legalább jól szórakoztam, és nem kellett kidobnom egy majdnem ép zoknit. Tűpárnának talán jó, mivel azonban én még sohasem láttam tüskés csigát, nem gondolom, hogy annak fogom használni. Egyszerűen el lesz majd a polcon. Mert ott jó neki (legalábbis remélem).
Nem nagyon szoktam varrni, úgyhogy magamat is vizsgáztattam. Meg a csiga is engem. Ugyanis nagy munkálkodásom közepette sikerült leburkolnom a gurulós székről. Jól össze is vertem a lábam. Nem is én lennék.
