mécses, de ez hülye szó, szóval lecseréltem egy überromantikus kifejezésre, mert én ilyen Kazinczy agyú (nem ágyú) vagyok (bár az én séróm sokkal jobb, és divatosabb, és a hajszínem sem olyan lehangolóan deres). Na szóval. Volt itthon egy afféle "mineknevezzelek" kocsmai üveg mécsestartó micsoda, amit ha meggyújtottál, kiírta hogy Amstel. Én meg nem akartam, hogy a tudtomra adja, hogy ő végtére is alkohol, mert az Amstelt annyira nem komálom, meg különben is, ha olvasgatni akarok, akkor nem a falra vetülő fényárt fogom, hanem kinyitok egy könyvet - főleg amikor régimódi hangulatomban vagyok - vagy kinyitom a zinternetet - azt meg leginkább olyankor, amikor társadalmilag a menő kategóriába sorolnám magam. Mondjuk akkor lehet, hogy kéne egy ájfón vagy valami ájpad, esetleg egy nanotechnológiával készült beszélő pseudoraptor. Ilyenem viszont nincs, úgyhogy elkezdtem megint alkotni, mert olyanom viszont volt. Fogtam tehát az üvegmatrica festéket, és nekiálltam mintákat rajzolni. Aztán rájöttem, hogy inkább mégsem akarok mintákat, úgyhogy lett belőle placcs, kék és narancssárga, mert a szobámban is ezek a színek vannak. Megszáradt, és most így néz ki:
Végülis, örülök neki, hogy nem valami konkrét minta lett a végeredménye, mert virágot nem akartam, meg mesefigurákat vagy kisállatokat sem. Ez meg pont olyan, mint én. Értelmezhetetlen, bonyolult, mégis tök egyszerű. Amúgy meg a gyertyáknak most úgyis szezonja van, mert az emberek hidegben szeretnek gyújtogatni, aztán meg csodálkozni, hogy jéééé...mégsem lett meleg a szobában.
