Rinocéroszpulykatevezsiráf

 Sári tesóm exe. Nemsokkal azután kerültek össze, hogy tesó dolgozni kezdett. Sári nagyon a szívéhez nőtt. Mindenhova együtt mentek: horgászni, bulizni, sőt még dolgozni is. A családnak is szépen, fokozatosan bemutatta, végül mindenki alaposan megismerte, kiismerte őt, és mindenki meg is bízott benne. Mindig lehetett rá számítani, soha nem hagyott cserben minket. Egy napon tesó úgy döntött, lazít ezen a szoros kapcsolaton, és lecseréli Sárit egy fiatalabbra. De mi nem szerettünk volna igazán megválni tőle. Nem is kellett, Sári a családdal maradt. Persze a barátságot most is őrzik bratyóval, csak már kevesebbet mennek együtt szórakozni. Velem viszont annál többet. Volt, hogy munkába is elkísért, és vásárolgatni is szívesen jött velem. Pedig egyszer figyelmetlenségem okán még sérülést is szereztem neki. De megbocsátott. Mióta Bécsben vagyok, kevesebb időt töltünk együtt. Úgy érzem, haragszik rám, az elmúlt időszakban többször volt, hogy elmentünk valahová, de félúton megmakacsolta magát. Sajnos nem csak velem csinálja ezt. Persze aztán nagy nehezen mindig rá lehet venni, hogy folytassuk a kirándulást. De nem igazán értem, minek ez a teljesen felesleges színjáték. Sári egyébként egy 1999-es évjáratú SUZUKI SWIFT, már-már családtag. Jó Suzukihoz híven, ez is egy igazán igénytelen autó, olcsó alkatrészekkel. De Sárira mostanában igazán ráférne egy kis wellnesselés. A benzinszivattyú, vagy a benzinszűrő néha elfelejt rendeltetésszerűen működni, a kocsi pedig nem indul. Egy darabig gondolkodtam azon, hogy magammal hozzam-e Ausztriába (mármint a járgányt és nem a benzinszivatyút), végül úgy döntöttem, maradjon csak kicsiny hazájában, itt Bécsben ugyanis a tömegközlekedés van annyira profi és rugalmas, hogy a város túlsó felére is viszonylag kedvező áron, nagyon gyorsan el lehet jutni. És 2-3 percnél többet egy metro-vagy villamosállomáshoz sem kell sétálni. A tapasztalat az, hogy sokan csak akkor járnak autóval, ha a munkájuk megköveteli azt. A fővárosban alig van parkolóhely, ahol meg van, ott fizetős. Ráadásul a sűrűbben lakott kerületeknél van, hogy egy órát köröz az autós, mire talál magának szabályosan elfoglalható helyet. Sokan (néha mi is) csinálják azt, hogy amíg az egyikük rója az utcákat, a másik a ház előtt megáll, és figyeli, ki távozik, majd elfoglalja azt a területet, ahol várhatóan majd a társ beparkol. Persze kellemetlen tud mindez lenni, ha az embernek készül becsúszni a sportszelet.