Vannak emberek, akik a marihuanát veszélyesnek, mások ártalmatlan apróságnak tartják. Egyes országokban engedélyezik, máshol tiltják, néhány helyen pedig nem tekintik főben járó bűnnek a fogyasztását. Ausztria is az utóbbi csoportba tartozik. Olyannyira, hogy marihuana kereskedések is vannak el-elszórva az ország bizonyos szegleteiben. Félre értés ne essék, nem drogot árulnak, minden, ami kereskedelmi forgalomban kapható, szigorúan thc-mentes (tetrahidrokannabinol - na ezt még elolvasni is nehéz, nemhogy leírni), vagyis hiányzik belőle az az összetevő, ami a bódulatot okozza. Így a palánták, a magok, és a különböző édességek csak ízükben, illatukban hasonlítanak a mariskára, tehát azoknak, akik szeretnék tömegesen felvásárolni ezeket a holmikat, csalódást kell okozzak. Ausztriákiában sem fognak bekábulni, hacsak nem isznak rá alkoholt. S hogy miért is került szóba most a drog?
Nemrég egy üzletben jártam, ahol vízipipákat, dohánykellékeket, és nem mellesleg cannabist árulnak. A poén az egészben, hogy az üzlet a Schülerhilfe (ez a szervezet főleg a tanulási problémákkal küzdőkért, illetve magántanulókért van) egyik kihelyezett irodája mellett található. Szóval azok, akik lemaradnak a suliban, eldönthetik, melyik ajtón mennek be. Ha mondjuk a Cannabis üzletbe tévednek, a szülőknek akkor sem kell megijednie, ott sem találnak semmi törvényen kívülit. STOP. A történet itt meg is állhatna, hiszen nagyjából ennyi lenne, amit érdemesnek tartanék megosztani Ausztria és a könnyűdrogok viszonyáról, DE... és itt a nagybetűs DE!!! Ebben az országban minden évben megrendezik a Cultiva nevű kiállítást és vásárt, ami nem más, mint minden, amit a könnyűdrogok legalitásáról tudni lehet. Ez egy hatalmas 3 napos piac, ahová Európa minden sarkából érkeznek kereskedők, hogy felsorakoztassák portékájukat. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Cigipapír, dohány-aprító, hamutál, filter, uv-lámpa, növényvédő-szerek, cigarettásdobozok, sőt, még lakásbiztonsági felszerelések is.
Engem a kíváncsiság vitt oda, nem dohányzom, és életemben nem próbáltam a füvet sem, természetesen kivétel ez alól a természetben, a kertekben és a nagyvárosok zöldövezetében fellelhető valódi fű, aminek elfogyasztása maximum a világ metánkészletének gyarapításához járulna, de erről talán jobb lenne a páros ujjú patásokat kérdezni, mert nagyjából ők is ezen élnek. Szóval megérkeztünk a piramishoz (így hívják a rendezvénycsarnokot), aminek bejáratánál hatalmas gyomnövények kordonszerű elhelyezése jelezte, itt jutunk be. Sokan voltak, de egyébként sem kellett szemmel keresni a bejáratot, olyan szintű joint-szag ütötte meg az orrunkat, hogy tíz kilométeres körzetből még az is kiszagolja, akinek a szaglószervei blokkolva vannak. Egyébként azon kívül, hogy mindenféle felesleges röpianyagot osztogattak, nem sok haszna volt a rendezvénynek. Na jó, meg lehetett kóstolni a vadkenderes sört és a mariskafagyit, természetesen csakis thc nélkül, de egyébként semmit nem láttam, ami megérte volna a 15 euros belépő árát. Ami nekem hiányzott, az a tájékoztatás. Persze a többség nem azért megy, hogy diplomát szerezzen gándzsa-sodrásból, de biztos másokat is érdekelt volna egy-egy politikus, civil szervezet, esetleg híresség véleménye a kábszerekről. Vagy hívhattak volna rendőröket, esetleg botanikusokat vagy toxikológusokat. Lehet, csak túlságosan újságíró-aggyal gondolkodom, vagy csak az volt a baj, hogy nem tudtam élvezni, amit még nem próbáltam ki, igazából az ok teljesen lényegtelen. Minden esetre kábé háromnegyed óra kóválygás után sem láttam semmit, ami indokolta volna, hogy rágyújtsak egy spanglira.
