Meztelenül ebédelni? Melleket kérni a játékboltból? Kismamaruhát keresni minden ok nélkül egy butikban? Bejelenteni egy temetésen, hogy várandósak vagyunk? Csak néhány azokból a merényletekből, amiket drága ékezet nélküli Daniel ellenem elkövetett. Hiába vagyok felkészülve a címeres baromságaira, állandóan mégsem gyanakodhatok vagy állhatok készenlétben... Pedig valószínűleg jobban járnék.
A családnál bemutatkozott
Az első alkalom az volt, amikor Daniel (ne feledd, mi nincs, hol?) egy szép vasárnapi napon nálunk ebédelt. Édesanyám merte neki a kaját, majd a következő párbeszéd zajlott:
Anyu: Csinálj ám nyugodtan úgy, ahogy otthon szoktál!
Daniel: ÁÁ...azt inkább mégsem
Anyu: De, nyugodtan!
Daniel: Nem, azt talán nem kéne
Anyu: Na de miért?
Daniel: Mert otthon meztelenül szoktam enni.
Mindenki fal fehérre váltott, hirtelen lesápadt a család, majd kollektív nevetés tört ki.
Kismama lettem - első felvonás
Sétálgattunk Daniellel (igen, azzal a bizonyossal) Győrben nyáron. Képzelhetitek, 40 Celsius, kánikulariadó. Természetesen én is az időjáráshoz öltöztem; rövidnadrág, top. Beléptünk egy butikba, abba a fajtába, ahol 40-es méretnél nagyobb ruhákat nem árulnak. Nekem ugye néhanapján még a 34-es is bő, szóval a butikosok legalább egy gardróbnyi göncöt a nyakamba tudtak volna akasztani. A lelkes eladócsaj oda is lépett hozzánk, megkérdezni, hogy miben segíthet. Daniel válasza a következő volt: "Tulajdonképpen kismamaruhát szeretnénk". Én felsikoltottam, hogy mi van, a csaj elfehéredett, ides drága partnerem meg szakadt a röhögéstől.
Kismama lettem - második felvonás
Nagypapám temetésén összejött a család. Nagynéném lelkesen meséli épp, hogy egy hónap múlva megszületik második kisunokája. Ezen felbuzdulva ékezettől megfosztott Daniel megsimogatta a hasam, majd hangosan elkiáltotta magát: "Akkor mi is bejelentsük?" Gyakorlatilag az egész családot fel lehetett volna ravatalozni abban a pillanatban. Édesanyám felsikoltott: "Jaaaj nee!! Neeem". Daniel drága meg izomból röhögött. Mi mást is tehetett volna.
Cici a játékboltból
A mi családunkban a névnap-szülinap ünneplés sosem jár nagy felhajtással. Gondoltam, mégis meglepem bratyót, és veszek névnapjára egy biciklidudát. Az ok, amiért erre a felettébb hangos kellékre esett a választásom, csupán annyi, hogy tesó kocsijában rendszeresen elromlik a duda, úgyhogy kellett valami mechanikus berendezés, amiben nem ég ki a biztosíték, és hangot is képes kiadni. Bementünk tehát Daniellel (remélem, most már megjegyeztétek, amit meg kell...) egy játékboltba az osztrák fővárosban, hátha ott van, amit keresünk, hisz a sportboltokban nem találtunk ilyesmit. Mivel az én német nyelvtudásom helyenként szorul némi kiegészítésre, megkérdeztem egyetlen, pótolhatatlan kísérőmet, mi az a duda. Válasz: "Mondd azt, hogy Titten". Én hittem neki (de minek), és megkérdeztem a pultnál ácsorgó 3 eladó egyikét, hogy "Haben Sie Titten?". Nem igazán értettem miért, de lestek rám furán. Ékezettelen Daniel mondott valamit kiegészítésként, nem tudom mit, mert a másik eladó eltorzult fejére koncentráltam. A hölgy készségesen hátrakísért, mutatott egy csengőt, majd amikor elmagyaráztuk, hogy amolyan nyomkodós, kürt formájú izére lenne szükségünk, felkiáltott hogy áhháááá ich verstehe die Titten...és kezeivel pumpáló mozgást utánzott. Hogy miért? A Titten a cicit jelenti, ami bár duda, de mi a Hupe-t kerestük. Amikor kijöttünk a boltból, Daniel fülig érő vigyorral közölte velem, hogy női melleket kértem az eladótól. Na kössssssssssszzzzzzz!!!
De nemcsak én kerültem ilyen kínos szituációkba Daniel miatt. Saját édesanyját azzal heccelte, hogy a kert végébe már tervezgeti a marihuánaültetvényt, de kérdezett már olyasmit is egy telefonos állásinterjún, hogy mennyi a töketlen fecske maximális repülési sebessége...
