Rinocéroszpulykatevezsiráf

Hogy miért ez? Mert sok állatságot hordok össze, ami néha fáj, mint egy rinocéroszrúgás, gusztustalan, mint a pulyka csőréről lelógó izé, olykor púp mások hátán, de az is lehet, hogy kiemelkedik a tömegből, ahogy a zsiráf teszi...:D Mindenesetre sokszor nagyon tud fájni

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Még mindig a papírok lakta övezetben

2011.11.12. 17:33 rinoceroszpulykatevezsiraf

 Papírországban mindig sok teendő van. Főleg, ha Papírország államformája bürokratikus, az állam élén pedig megosztva a munkáltató, Osztrákia és Agyarország áll. Osztrákia és Agyarország között egyébként jól működik az iszony, egyedül a munkáltató próbál önállósulni, néha túlságosan is, majd mikor rájön, hogy nem úgy van ám az, akkor értetlenül visszadobja Papírország igazgatásához szükséges teendőket, ahelyett, hogy tanácsadók véleményét kérné ki, vagy az általa közvetlen alkalmazásban lévő embereket felkészítené időben, hogy az esetleges pályázatokhoz mi kell. Na jó. Magyarra fordítom, mert ez már nekem is kezd sok lenni. Történt ugyanis, hogy amikor már tényleg azt hittem, a szerződésem úgy jó, ahogy van, kiderült, hogy dehogy. Mert a munkáltató elfelejtett egy pályázati kérdőívet kitöltetni velem még a kezdet kezdetén, elfelejtette közölni, hogy neki nemcsak magyar, hanem osztrák erkölcsi bizonyítvány is kell (holott ezt a témát taglaltuk mi még a felvételikor). És még olvasni sem tud, vagy ha igen, akkor is tuti, hogy diszleksziás, mert nem sikerült értelmeznie azt a mondatot, hogy iskoláimat Magyarországon végeztem, holott ez legalább 3 helyen fel van tüntetve, sőt az előző munkahelyeket igazoló okmányok is hiányoznak - szerintük, mert természetesen én azt elküldtem, sőt még arra is emlékszem, hogy tollal írtam a tetejére, hogy lássák, melyik micsoda, csak a rengeteg bizonyítványmásolat meg miegymás közül ennek az egynek nem az elejét, hanem a hátlapját próbálták értelmezni. Na ezért fogok én egyszer agybajt kapni. A héten ugyanis rohanhatok be az osztrák rendőrségre erkölcsi biziért, és amúgy egy csomó más dolgom lenne a jövő hétre, amit elterveztem, hogy elintézem. Szóval remélem, most már tényleg minden rendben lesz. Ja, és még valami. A kérdőív. Hát ez totál agyhalál. De komolyan. Rosszabb, mint a népszámlálás. Daniel (az ékezet nélküli) segítségével egy órán keresztül szüttyögtem vele. Mert a baromság mesterfoka az, hogy papíron is megkérdeznek olyanokat, amit a leadott dokumentumokból nem lenne nehéz kideríteni, de még hozzányomnak pár értelmetlen kérdést. Persze kinek mi az értelmetlen. Na mindegy, nem taglalom, mert érdemit nem tudnék vele mondani, és amúgy is csak időhúzás lenne.  Persze ez az én nyavajgásom, de itt nem a nyelvi kompetencia hiányáról van szó, hanem az ő felkészületlenségükről, pedig tudom, hogy más külföldieket is foglalkoztató cégnél mindez pillanatok alatt megvan. Csakhát ott egy ember foglalkozik ezekkel, nem nyolc, így minden elsőre eljut az agyukig. Mindezek ellenére a cégre nem lehet kifogásom, mert mindent alaposan elolvastatnak velem, nehogy hiba csússzon a gépezetbe. Szerintem egyébként abból a tetemes mennyiségű doksiból, amit elküldtem nekik, a fele a kukában landol majd, de a szabály az szabály. Itt inkább arról van szó, hogy franchise lévén túlságosan ragaszkodnak ahhoz, hogy minden egységes legyen. Előbb-utóbb csak el lesz intézve az az egészségbiztosítás. Legalábbis reményekkel teli várom a csodát. Vagy valami csodafélét.

Szólj hozzá!

Dojcslörning az asszimilálódás jegyében

2011.11.07. 20:28 rinoceroszpulykatevezsiraf

Asszimilálódni kell...mindenütt a világon. Sőt, még a világűrben is. Ezért tanulok németül. Merthát egy német nyelvű országban azért illik ám jól eladni magad, méghozzá német nyelven, hogy az ott élők értsék, mit vakersz. Mindenkinek megvan a saját tanulási módszere. Vagy jó, vagy nem, de legalább el lehet valahogy viselni a szenvedéseket. Daniel (még mindig ékezet nélkül) például sóhajtozva tanul. Főleg, ha anatómiáról van szó. Persze én is sóhajtoznék, ha hullákat taperolva kéne behatárolnom, hogy egy élő embernek mije, hol van. Azért az egy hatalmas mázli ám, hogy nem hozhatja haza a tetemeket. Egyrészt nem férnénk el, másrészt szagolhatnám a bűzüket (ha csak abból indulok ki, hogy a rákoknak beadott kishal milyen szagokat tud kiadni magából, akkor el sem merem képzelni, mi lehet egy nyolcvan kilós emberrel). 

Ami a tanulási módszeremet illeti, az olyan kaotikus. Kicsit, mint én. Csakhogy ezzel nem jutok semmire. Bár szerintem most viszonylag jó módszert dolgoztam ki magamnak, hogy rövid idő alatt megfelelő tudásra tegyek szert. A tanulás több elemből áll. Egyrészt a napi cájtung számomra érdekesebb cikkeit fordítgatom, szavakat szótárazok, van erre egy tök ari kisfüzetem, meg egy másik, amibe meg a fordítást írom. Emellett német nyelvű filmeket és tv műsorokat nézek.  Az egyik kedvencem a Tolle Tricks. Ez a kis gyerekműsor az osztrák tv-n fut, rövid, 2-3 perces kis napi epizódokból áll. Minden részben fabrikálnak valamit. Ami nálam kiverte a biztosítékot, az az volt, amikor gumimacikat ragasztottak pet-palackra azért, hogy a gyerekeknek űberdizájnos kulacsa legyen. S hogy miért jó a Tolle Tricks? Nagyon nagy szókészlettel dolgoznak, hisz minden alkalommal valami új dolgot eszkábálnak különböző, viszonylag könnyen beszerezhető cumóból, például öblítősflaskából, gyufásdobozból, kartonpapírból, újságból. Mindig elmondják, mi mire való, és demonstrálják is, így a németül egyáltalán nem értők is viszonylag egyszerűen felfogják, mi készül majd. Ráadásul a műsorvezető beszéde is elég jól érthető. 

A másik, amit eddig rendszeresen néztem (sajnos már mind a 3 könyvet végigskubiztuk), az az Avatar című mesesorozat. Nagyon szépen beszélnek benne, jó a cselekménye. Bár nem mindenki fogja fel, mi az a vízidomítás, de azért a mese aranyos. Mielőtt félreértésbe esnénk, ez nem az az Avatar, ami bekebelezett néhány Oscart. Sem a történet, sem a származási ország nem egyezik ráadásul ez egy 2D-s animációs film, amiben nincsenek kék emberszabású lények. Viszont van benne Momo. Ő a kedvencem.

 

Ha létezne az életben, beszereznék egy ilyent. Akármi is ez. Amúgy ezt a mesét valamelyik magyar kereskedelmi tv is műsorára tűzte, nem tudom pontosan, mikor megy, de az tuti, hogy hétvégenként. 

Szólj hozzá!

Esküvői ruha, nemcsak a melegbár látogatóinak

2011.11.03. 21:36 rinoceroszpulykatevezsiraf

Mit keres az esküvői ruhaszalon mellett egy melegbár? Csak én látom ebben a fricskát? A Thaliastrasse kellős közepén ma erre lettem figyelmes, és rendesen elgondolkodtam, vajon melyik nyitotta meg előbb kapuit? Ez tényleg egy tudatos döntés volt? Vagy csak a véletlenek fura összjátéka? Nem vagyok előítéletes (legalábbis ilyen szempontból nem). Nincs bajom sem a homoszexuálisokkal, sem a házasságot kötni készülő párokkal. Csak egyszerűen szemet szúrt, miközben tömegközlekedtem. Elmerülve gondolataimban azon agyaltam, látogatják-e a ruhakölcsönzőt a bár látogatói is? Na jó, kilépek a sztereo típusokból, szerintem már így is túl sokat lovagoltam ezen a témán.

A kritikus/tömeg/közlekedés

Nagyon úgyfest, hogy csak Agyarországon és Indiában van olyan kritikus tömeg, ami/aki (megfelelő aláhúzandó) számára súlyos problémákat okoz a tömegközlekedés. Vagy csak mi magyarok az ungárnokra támadó gonosz küffődiek miatt érezzük, hogy nem tudunk érvényesülni a buszon/vonaton/villamoson vagy gyalogosként a bicikliúton. Esetleg a 40 éve épülő 4-es metro miatt vagyunk ilyen frusztráltak. És akkor most ismét jöjjön egy közhely, mert mi emberszabásúak ezeket nagyon szeretjük. Van mit tanulnia Magyarországnak, és elég ha csak Osztrákiába megyünk. Mert ugye itt szépek meg újak a vonatok, tiszták, sőt, mindig odaérnek ahová kell. Vagyhát lehet ám, hogy ez nincs éppen pont így, csak mi máshol csak a jót, otthon meg csak a rosszat látjuk meg. Oké, itt Bécsben nem az 1960-ban gyártott metroval utazgatunk, létezik, és működik az utastájékoztatás (megjegyzem ez a Szigetközben is teljesen rendben van, a helyközi járaton a buszsofőr például rendszeresen kikiabál az ajtón, hogy hová tart a busz), és ha le kell szállni valami miatt az öszterreiche tömegközlekedési eszközről, azt nem a lángoló fejű sofőr leheletéből, hanem egy hangszóróból kedvesen motyogó nénitől tudjuk meg. De igen, itt nyugaton is szemetelnek az utasok, és itt sem azonnal takarítják a vagonokat, sőt előfordul az is, hogy hetekig nem üzemel egy megálló, mert újítják fel. A különbség szerintem abban rejlik, hogy az utazásért kifizetett összeg a szolgáltatással arányban van, és mind a közlekedési vállalatnál dolgozók, mind az utasok rugalmasabban, illetve toleránsabban kezelik a fennakadásokat. Már csak azért is, mert a pénzükért a fogyasztók tényleges szolgáltatásokat kapnak, és nem azt éreztetik velük, hogy a della már megint csak a felső vezetőknél (vagy felső vezetéknél) kötött ki. Persze erre a színvonalra sosem fog eljutni Hungária, de az meg nem meglepő, hogy a fennakadás valahol a négyes metro környékén történt, és már akkora a dugó, hogy abból kikászálódni a kritikusnak nevezett tömeg nem tud. 

Szólj hozzá!

Bütykölde - a bakelittatyó

2011.10.30. 20:16 rinoceroszpulykatevezsiraf

 A bakelit már olyan régimódi...mondhatnám altmodisch...de egyre többen (kettőre meg még többen) felfedezik, hogy ami egykor a hanghordozás csúcsa volt, az most az underground divatvilág legnagyobb kelléke lehet. De mi a lófütty az az underground? És mitől lesz a divat underground? És mi köze van ehhez a bakelit lemeznek?

 
Na szóval a "földalatti" stílust kedvelők szerint minden underground, ami nem átlagos. Na így kerül a képbe a bakelitlemez, és az ebből készített táska. Ugyanmár! Kinek jutna eszébe, a legrégibb műanyagból tatyót alkotni? A választ nem tudom, de az biztos, hogy nagyon nagy koponya volt. Zseniális ötlet, és annak tartottam évekkel ezelőtt is, amikor megvettem az elsőt. Valamikor 2008 tájékán. Az akkori tatyó Suprahits válogatást tartalmazott (tudjátok, ez az, amelyiken magyar zenészek éneklik el az éppen aktuális világslágereket, Madonnát, Kylie Minouge-t, meg az összes kimondhatatlan fiúzenekar Billboard-listás csodáját).
 
És akkor most jönnek a felém intézett kérdések, megjegyzések: Te csináltad? Vagy vetted? Drága volt? Tuti nagyon sokba került! Hol lehet ilyent szerezni? Ebben mi fér el? Hol kell bele pakolni? Nem nehéz? Nem húzza a vállad? Hogyan találod meg benne a cuccaidat? Nem félsz, hogy eltörik, vagy megkarcolódik? A táska másik oldalán is van lemez? Milyen számok vannak rajta?...stb...stb...stb
Röviden: Vásároltam, Győrben, kemény 2500Ft-ért, nem törik el olyan könnyen, elfér benne sokminden, és egyáltalán nem nehéz. 
 
Ahogy már említettem, nem az első táskát használom el. Rengeteget hordtam. Iskolába, buliba, dolgozni, vásárolni, és ahová csak lehetett. Aztán egyszer a robogóba próbáltam beleerőltetni, de addigra már meglehetősen sok sérülés volt rajta, úgyhogy elrepedt. Mivel közvetlenül ezután bulizni mentünk, kicseréltetni rajta a lemezt nem tudtam (egy jó cipész pillanatok alatt összedobja, csak 4 szegecset kell kiműteni belőle, meg átütni az új hanghordozót), így még utoljára elvittem szórakozni magammal. Szerencsémre a Magna Cum Laude zenekar épp ott dedikált, úgyhogy jó poénnak tartottam, ha aláírják (az egész egyébként unokatesóm ötlete volt, köszi érte). Először furán lestek, hogy ezt meg hogyan, de győzködni természetesen nem kellett őket. Na innentől minden egyes lemezt dedikáltattam valakivel/valakikkel, mielőtt lecseréltettem volna a táskát. Így van már aláírás Lukács Lacitól, a Quimby és a Vad Fruttik zenekartól, Bödőcs Tibitől, a Ladánybene 27-től, valamint egy olasz bandától, akik esküvőkön és temetéseken (nem vicc), ja meg a Veszprémi Utcazene Fesztiválon játszanak, az Idraulici Del Suono zenekar tagjaitól. A legújabb szerzemény - amire a legbüszkébb vagyok, Szűcs Krisztián aláírása. Na őt keresgéltem egy ideig, mert vagy a táska, vagy Krisztián nem volt dedikálható állapotban.
 
 
 
A képen látható egy zsiráf is, na azt már én bütyköltem rá. Kemény átlátszó fóliára rajzoltam, majd kivágtam a mintát, ezt követően pedig színes textilspray-vel ráfújtam. Mindezt a Volt Fesztiválon a Kannabis-sátorban, ahol a nevével ellentétben nem osztanak füvet. Ez a rengeteg aláírás összesen 5 lemezen örződik, a sorsukról egy későbbi bejegyzésben még olvasni fogtok. Egyébként ehhez a második táskát használtam el, szerencsére eddig csak egy lemeztörést nem élt túl a táska (mondjuk eddig összesen 2-szer szerzett 8 napon túl gyógyuló sérülést a lemez), de ez utóbbin szerencsére pont nem voltak aláírások.

Szólj hozzá!

Címkék: táska bakelit bütykölde

Szerelmes vagyok...

2011.10.26. 18:07 rinoceroszpulykatevezsiraf

és most már tiszta is. Hogy minek köszönhetem mindezt? Fürdő körutunk legújabb állomásának. Képzeljünk csak el egy olyan uszodát, aminek a teteje üvegkupola, nappal az eget, este a csillagokat kémlelhetjük (már ha látjuk, mert a tükröződéstől ez nem mindig olyan egyszerű), miközben ázunk az igencsak kellemes hőmérsékletű vízben. Ha nyáriasra fordul az idő, akkor mindez a szabad ég alatt, télen pedig természetesen tetővel a fejünk fölött történik. Igazán mesébe illő. Ja, és még nem fejeztem be (csak hogy még nagyobb mennyiségben csorogjon a kedves olvasó nyála...): szauna, 2 csobogó, vízáramoltató, sportmedence, és egy hatalmas csúszda felelős a szórakoztatásért. Természetesen mindez teljesen baráti áron. Tegnap a Hütteldorfer uszodában voltunk Bécsben. Daniel eleinte morgott, hogy nem sok kedve van autóval mocorogni, mert a parkolókeresgélés az ő nyűge, menjünk inkább gyalog a közeli usziba. De sikerült meggyőznöm. Olyannyira, hogy a végén már azon morfondírozott, hogy rendszeresen ide kéne járnunk. És még néhány érv a lakásunktól kissé távol eső pancsolda mellett: nem kell néptusolni, mert tusolókabinok is vannak; van saját parkolója; és késő estig (10-ig illetve 11-ig) nyitva van. Csak ízelítőül néhány kép: 

Így néz ki az uszi nyáron, amikor megnyitják a kupolát. 

 Ez pedig a felülnézeti kép. Megéri szerelmesnek lenni. 

 

Íme a csúszda, és a medence, ahová érkezünk. 

 

 

képek forrása: wien.at

Szólj hozzá!

Címkék: bécs uszoda

Hickock harcba szállt önmagával

2011.10.20. 21:42 rinoceroszpulykatevezsiraf

 No meg a páncélkabátjával. Nem sikerült túl jól a mutatvány. Ha annak szánta egyáltalán. A rákok olyan fajta állatok, akik vedlenek. Köbö ennyi ismeretem volt ezekről a lényekről. Meg annyi, hogy könnyen belepusztulnak a küzdelembe. Hickock már egy ideje furcsán viselkedett. Nem evett egyáltalán, ha pedig az ollójába nyomtam a kaját, ledobta. Régebben elfogadta, és előbb-utóbb elkezdte majszolni. Most még a nyers hús sem kellett neki, pedig Smith azonnal elkezdte rágni a neki szánt husit. Nem tudtam, mi lehet a baj. Meg is jegyeztem Danielnek (ékezet nélkül), hogy valami nem stimmel ezzel a döggel, mert napok óta csak bugyborékol a szájával vagy mivel, meg a pofákat vágja rám. Oké, megértem. Nem vagyok a zsánere. De erre csak most jött rá??? Na aztán tegnap egyszercsak bement a vízbe. Nagyjából fél óra múlva már ezt láttam: 

 

 Akkor már gondoltam, hogy izgulhatok gyermekemért, mert vagy túléli, vagy nem. Pár hónapja láttam a neten egy videót a rákvedlésről. Háhhááá...gondoltam ez milyen gyorsan megy majd! Francokat!!! Ez egy komoly tortúra, és egyáltalán nem egyszerű. Ráadásul a páncél alatt viselt ruházat abszolút nem olyan, mint a felső kitines réteg. Puha, és sérülékeny. Többen javasolták, különítsem el ilyenkor a rákokat, mert nagyon könnyen kinyírhatják egymást, de nem volt szükség erre. Smith szépen kivárta, amíg Hickock kibújik kabátjából. A baj csak az volt, hogy szegény nagyon szerencsétlenül kúszott kifelé. Még hónapokkal ezelőtt leszakadt az egyik hátsó lába. Már éppen kezdett visszanőni neki, nagyjából egy centis volt. Azt olvastam, hogy teljesen csak vedlésnél jön vissza, addig csak a csonk látható. Hát nagy nehezen kiküzdötte magát a ruhából. De ekkor döbbentem rá, hogy nagyon nem úgy néz ki piciny lényem, mint ahogy kéne. Néhány lábbal kevesebb van neki. Szám szerint néggyel. 3 ugyanis bennszakadt a régi páncélban, a negyedik leszakadt lábikó pedig az volt, amelyik eredetileg is csonk volt. Bár visszanőtt neki, és a páncél alatt teljes volt, de nagyon gyenge. És ahogy húzta ki magát, leszakadt. Így baloldalon van egy olló és egy láb, jobb oldalon pedig egy olló és 3 láb (eredetileg 1 olló és 4 láb van minden oldalon, tehát összesen 10 végtag és nem 6!!). Nem tudom, hogy túléli-e a megpróbáltatásokat, reméljük a legjobbakat. Valójában már Smith-nél is volt egyszer egy parás időszakom. Neki sajnos csak egy ollója van, egy éjszaka összeverekedett Hickockkal, akkor vesztette el. A rákoknál egyébként ez nem akkora dráma. Gyakran fordul elő, hogy elhagyják egy-egy végtagjukat, amikor lecsípi egy madár, vagy beszorulnak egy sziklához. Ettől még életképesek. Elvileg. Aztán hogy igazolódik-e a tézis. Majd kiderül.

Szólj hozzá!

Címkék: rák vedlés

TééBéééé

2011.10.19. 11:51 rinoceroszpulykatevezsiraf

Próbálok iróniamentesen és visszafogottan fogalmazni. De úgysem megy. Úgyhogy inkább mégsem. Ha nem lennék olyan türelmes, mint amilyen vagyok, már lerohantam volna Középföldét, de legalább kerestem volna egy olyan helyet, ahol véghez vihetem a nagy kirohanást. Vasárnap kaptam egy sms-t, hogy a munkáltatómnak szüksége lenne a Sozialversicherungomra (TAJ szám; mert még mindig a szerződésemmel küzdenek). Oké. Elküldtem a magyart. Mi mást. Hiszen nekem olyanom van, és ezt akkor is jeleztem, amikor bekérték a papírokat. Később kaptam egy e-mailt, hogy ők ezzel nem igazán tudnak mit kezdeni, ők az osztrákot akarják. Mindenképpen azt, nekem kell egy olyan, ha kint akarok dolgozni. És most jöhet ez a hülye kisiskolás válasz, hogy igen, én azt tudom, de...

Szóval a lényeg, hogy - és úgy látszik, a munkáltató ezt nem tudta - az osztrák társadalombiztosítást az osztrák munkaadónak kell fizetnie, és neki is kell bejelentenie mindezt. Nem fáj, mert csak a nevem és a születési dátumom kell. Azt meg a munkaadó birtokolja, hiszen a nagy köteg papíros, amit már több mint egy hete a kezükbe nyomtam, még mindig valahol ott van náluk. Mindenesetre beletelt egy napba, mire ezt ők is megértették. És természetesen, amíg én nem tudom az új egészségbiztosítási számot, nem tudom lemondani a régit. Még mindig imádom a bürokráciát. Már-már annyira, hogy teljesen beleszerelmesedtem. Vinnék neki virágot is, de egy fogalomnak elég nehéz. Úgyhogy várok, amíg tárgyiasul. A várakozás már úgyis jól megy. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: bürokrácia ügyintézés

Fishing und Hunting

2011.10.16. 22:43 rinoceroszpulykatevezsiraf

 Volt már veletek olyan, hogy vacsorának vettetek valamit, és nem került elfogyasztásra? A ritkább eset az, amikor valami azért nem lett vacsi, mert életben maradt. Nálunk most ez a szitu. Nem, nem élő csirkét vettem. És nem is a disznóvágási malac felejtett vágóhídra sétálni. Dick és Perry kajájáról van szó. Még hétfőn vásároltam két neonhalat, mindössze pár centért a Milleniumcityben, azzal a céllal, hogy jóllakassam a két rákot. Az egyik rögtön azután elpusztult, miután a ráklakba tettem. A másik nagyon sokáig csak egy helyben ficánkolt. Aztán összeszedte magát, gondolom Chuck Norris segített neki. Néhány óra elteltével már vígan úszkált a sós vízben. Mondom a SÓS vízben. A neonhalak édesvízi lények, ráadásul a lágy környezetben élnek. Itt a nagyvárosban azonban olyan kemény a víz, hogy nincs az a Mózes, aki képes lenne ketté választani azt. A halacska így egy hét elteltével is jól érzi magát. Figyelem, a kép csak illusztráció, de így kell elképzelni:

Ma kapott egy társat, egy Mollyt. Az is egy hal. Fekete. Sokkal nagyobb, mint a neon. Bár nem nehéz neki, a neonhal az egyik legkisebb méretű akváriumi lényecske. Ez a fekete szörnyeteg pedig tesóm egyik hala volt, de mivel a bratyó nem igazán szívleli a molly márkájú elevenszülő izéket, azt mondta, hozzam el, hátha megeszik a rákok. Ez a bigyó amilyen nagy, olyan bátor is. Egyfolytában nekiúszik Dicknek és Perrynek. Amíg egyszercsak nem lesz belőle vacsora. Valami ilyesmi fazonja van:

 

Ja és egy jó hír: végre megoldódott a ráklak fűtése. Sikerült szereztem izzóhoz foglalatot. Meglátjuk, lesz-e eredménye. Remélem, pár nap elteltével sokkal mozgékonyabbak lesznek börtönviselt lakótársaim. 

 

képek forrása: internet

Szólj hozzá!

Címkék: rák hal

Mert jobb nem jutott eszembe: CÍM

2011.10.14. 13:57 rinoceroszpulykatevezsiraf

 Az átverés(ek)

Ismét olvastam egy cikket, hogy külföldi munkavállalókat, de legalábbis próbálkozókat vertek át. A rengeteg pofon után még mindig ilyen naivak vagyunk? Vagy a mai világban az emberekben túlnő a mazochizmus, és azt élvezik, ha nemcsak a pénztől, de a becsületüktől és a tartásuktól is megfosszák őket? Persze, mindenki szeretne jól, anyagi biztonságban élni, és sokan hiszik azt, hogy ezt csak egy másik országban tehetik meg. Ezért utána sem néznek, hogyan működik például egy EU-tagállamban a munkavállalás. Hirdetésekre jelentkeznek, majd kifizetnek többtízezer forintot mindenféle jogcímen, aztán csodálkoznak, hogy se munka, se pénz, se jólét se semmi. Múlt héten a vasútállomáson szólított le egy román állampolgárságú magyar férfi, akit jobb élet reményében Ausztriába utaztattak. Csak ott szembesült, hogy nyelvtudás nélkül még haza is alig tud menni, munkája nincs, a pénze elfogyott,és egy ismerőse sincs, aki segíthetne neki. Még a vonatjegyet sem tudja kifizetni. Azt tanácsoltam, keresse fel a rendőrséget, vagy a konzulátust, ha pénzt nem is adnak, legalább a hazautazásra kínálnának neki valamiféle alternatívát, de ha mást nem, a családját felhívhatja. De térkép híján még ez is problematikus. Érdekes módon a férfi nem lejmolt, nem kért senkitől semmit, csak valakit keresett, aki Budapestre utazik. Nem én voltam az.

Amelie és Theresie

Az elmúlt 3 hétben 3 alkalommal voltunk Bécsben uszodában. Az Amelienbad a '20-as évek közepén épült, a második világháború után újjáépítették, ugyanis az épület akkor súlyosan megsérült. Kimondhatatlanul szép. Szerintem sokan nem úszni, hanem gyönyörködni járnak ide. Össze nem mérhető a győri Sátras uszival. Igaz, az egy teljesen más kategória. Itt egy kép az épületről:

Tegnap is itt voltunk, épp egy hidrobic (vízi aerobic) edzésbe csöppentünk bele. Nagyon mókás volt, bár a hölgy, aki a medencén kívülről irányította a feladatokat, inkább csak szórakoztatta a népet. Teljesértékű edzésnek azért ezt nem mondanám.

 

A másik usziban kedden voltunk. Ez a Theresienbad, ami szintén háborús veterán. Igaz, ezt csak az '50-es években építették újjá. Jellegzetessége a falon látható mozaikdíszítés.

Bár a sportmedence kisebb, előnye, hogy kevesebben látogatják, főleg azért, mert ez a hely inkább nyáron népszerű. A lakásunkhoz viszont ez esik közelebb, így elkerülhetjük a kocsikázással járó legnagyobb kellemetlenséget, a parkolókeresgélést.

Az egyetlen dolog, ami nem igazán tetszik, de valójában ez a győri sátrasban sincs másképp, úszás után nem lehet rendesen lezuhanyozni, mert csak a medencékhez van zuhany, és az is csak arra szolgál, hogy ne felhevült testtel ugorjunk a vízbe. Ami viszont Bécsiek előnye, hogy mindegyikben lehet szaunázni, és bizonyos napokon késő estig is nyitva van. Szóval aki bécsben jár és szeret pancsolni, bőven válogathat, és a jegyárak sem merítik ki a pénztárcát. 

 

képek forrása: wien.at

Szólj hozzá!

Címkék: bécs uszoda ügyintézés

Sári

2011.10.13. 15:41 rinoceroszpulykatevezsiraf

 Sári tesóm exe. Nemsokkal azután kerültek össze, hogy tesó dolgozni kezdett. Sári nagyon a szívéhez nőtt. Mindenhova együtt mentek: horgászni, bulizni, sőt még dolgozni is. A családnak is szépen, fokozatosan bemutatta, végül mindenki alaposan megismerte, kiismerte őt, és mindenki meg is bízott benne. Mindig lehetett rá számítani, soha nem hagyott cserben minket. Egy napon tesó úgy döntött, lazít ezen a szoros kapcsolaton, és lecseréli Sárit egy fiatalabbra. De mi nem szerettünk volna igazán megválni tőle. Nem is kellett, Sári a családdal maradt. Persze a barátságot most is őrzik bratyóval, csak már kevesebbet mennek együtt szórakozni. Velem viszont annál többet. Volt, hogy munkába is elkísért, és vásárolgatni is szívesen jött velem. Pedig egyszer figyelmetlenségem okán még sérülést is szereztem neki. De megbocsátott. Mióta Bécsben vagyok, kevesebb időt töltünk együtt. Úgy érzem, haragszik rám, az elmúlt időszakban többször volt, hogy elmentünk valahová, de félúton megmakacsolta magát. Sajnos nem csak velem csinálja ezt. Persze aztán nagy nehezen mindig rá lehet venni, hogy folytassuk a kirándulást. De nem igazán értem, minek ez a teljesen felesleges színjáték. Sári egyébként egy 1999-es évjáratú SUZUKI SWIFT, már-már családtag. Jó Suzukihoz híven, ez is egy igazán igénytelen autó, olcsó alkatrészekkel. De Sárira mostanában igazán ráférne egy kis wellnesselés. A benzinszivattyú, vagy a benzinszűrő néha elfelejt rendeltetésszerűen működni, a kocsi pedig nem indul. Egy darabig gondolkodtam azon, hogy magammal hozzam-e Ausztriába (mármint a járgányt és nem a benzinszivatyút), végül úgy döntöttem, maradjon csak kicsiny hazájában, itt Bécsben ugyanis a tömegközlekedés van annyira profi és rugalmas, hogy a város túlsó felére is viszonylag kedvező áron, nagyon gyorsan el lehet jutni. És 2-3 percnél többet egy metro-vagy villamosállomáshoz sem kell sétálni. A tapasztalat az, hogy sokan csak akkor járnak autóval, ha a munkájuk megköveteli azt. A fővárosban alig van parkolóhely, ahol meg van, ott fizetős. Ráadásul a sűrűbben lakott kerületeknél van, hogy egy órát köröz az autós, mire talál magának szabályosan elfoglalható helyet. Sokan (néha mi is) csinálják azt, hogy amíg az egyikük rója az utcákat, a másik a ház előtt megáll, és figyeli, ki távozik, majd elfoglalja azt a területet, ahol várhatóan majd a társ beparkol. Persze kellemetlen tud mindez lenni, ha az embernek készül becsúszni a sportszelet. 

Szólj hozzá!

Dász iszt Milleniumsziti. Áber vó zind vír?

2011.10.10. 23:03 rinoceroszpulykatevezsiraf

 A kolbászos kerítés

Felejtsük már el ezt a hülye hasonlatot! El nem tudom képzelni, hogy bárki elkezdené kóstolgatni azt a térelválasztó elemet, ami darált-füstölt húsból, paprikából, fűszerekből és disznóbélből van, és már hónapok óta aszalódik a napon, fagyoskodik hóesésben, ázik az esőben, és hagyja, hogy a kutyák és a madarak levizeljék illetve letojják. Igaz, hogy a magyarok egyik legfantasztikusabb találmányáról van szó, de nem lehet mindenhova beilleszteni a kolbászt. Ahogy a cukor sem jó minden kajába. Mondjuk inkább azt, itt sem iszik mindenki kristálypohárból fröccsöt. És ez milyen igaz!

Parking, wenn du tudsz!

A reggelt a Milleniumcity nevű bevásárlóközpontban kezdtem (nem pénzszórási céllal -kivételesen). Mivel nagyjából egyszerre végeztünk, Daniel (mert ő ékezet nélkül írja) jött értem. Aztán indultunk volna a parkolóhoz, hogy a kocsit a hátunkra vegyük. Amikor rólam van szó, senki nem lepődik meg, ha azért kések 20 percet, mert nem találom a kocsit. Nekem minden parkoló egyforma. És tájékozódni sem mindig tudok. Így hát van, hogy 5-ször elmegyek ugyanabban az utcában, és még mindig nem tudom, hol álltam meg. És még utána sem. Persze felhívni nem lehet, hogy megkérdezzem, hol a kutyafülében van. Vagy hol a kutyafülében vagyok. De aztán mindig meglelem járgányomat. Ma más volt a helyzet. Daniel mondta, a mélygarázsban a B04-et keressük, a kék szinten. Kék emelet oké. Bé nem oké. Bé betű errefelé nincs is. Kihagyták az ábécéből. Lift fel, másik parkoló keresése indul. Aztán kék emelet oké, Bé oké, 04 nem oké. Hát nem kis tortúra volt megtalálni egy olyan parkolót, amit célirányosan kerestünk. Ugyanis az épület tervezésekor valami irreleváns számozási rendszert találtak ki. És a gondolkodó ember azt a gombot nyomja meg a liften, ami a kék emeletre visz. Csakhogy 3-ból két emelet kék. És elfelejtik kiírni, hogy van B4, meg B04. Meg azt is elfelejtik kiírni, hogy nemhogy az emeletek között, de az azonos emeleten lévő parkoló blokkok között sincs átjárás. Pedig csak néhány cetliről van szó, és nem hinném, hogy nem férne bele a menő shopping center költségvetésébe. A biztonsági ember látva bosszankodásunkat, meg a végeláthatatlan autókeresgélést, végül csak ennyit mondott: Das ist Milleniumcity. 

Szólj hozzá!

Bütykölde - a Zoknicsiga

2011.10.09. 15:08 rinoceroszpulykatevezsiraf

 Van, hogy alkothatnékom van. És van, hogy kilyukadnak a zoknijaim. Szerintem Zokniországban terrorista lennék. Vehetek bármilyen márkájú, anyagú, színű, fazonú zoknit, gyakorlatilag pillanatok alatt leamortizálom. Nemrég ismét - nem meglepve - nyugtáztam, hogy újabb, ezúttal egy elefántmintás lábbeli esett áldozatul. Nem volt szívem kidobni, sosincs szívem kidobni. Úgyhogy elkezdtem szétvagdosni, majd összevarrni. Hát ez lett belőle: 

A csápja - vagy mije - egyszerű gémkapocsból van, minden más zokniból és cérnából. Haszna nem sok, de legalább jól szórakoztam, és nem kellett kidobnom egy majdnem ép zoknit. Tűpárnának talán jó, mivel azonban én még sohasem láttam tüskés csigát, nem gondolom, hogy annak fogom használni. Egyszerűen el lesz majd a polcon. Mert ott jó neki (legalábbis remélem). 

Nem nagyon szoktam varrni, úgyhogy magamat is vizsgáztattam. Meg a csiga is engem. Ugyanis nagy munkálkodásom közepette sikerült leburkolnom a gurulós székről. Jól össze is vertem a lábam. Nem is én lennék.

Szólj hozzá!

Címkék: bütykölde

Kimittudomén

2011.10.08. 15:56 rinoceroszpulykatevezsiraf

 Ha valaki külföldön vállal munkát, mindennek alaposan nézzen utána. Jó kis klisé, de tényleg fontos. Soha ne feltételezzük, hogy az a másik majd jobban tudja. Sajnos egyre inkább az a tapasztalatom, hogy nem. Csak két példa: A magyar Munkaügyi Központban nem tudták, mi kell a külföldi munkavállaláshoz. Pedig nem egy távolkeleti országba készülök, csak ide a szomszédba, és az ember azt is joggal feltételezi, hogy az ott dolgozókat informálják erről, hátha betéved az utcáról valaki, akinek lehetősége van mondjuk egy EU-tagállamban húzni az igát. A postán meg arról nem volt gőze senkinek, hogy az erkölcsi bizonyítványhoz kell-e például kísérő okmány, ha az adott papírost nem Magyarországon használják fel. Mázli, hogy kint osztrákiában is bementem a munkaügyi kápéba, (ott AMS, és nem, ennek semmi köze Amsterdamhoz). Nem mondtak számomra új infókat, de legalább megerősítették, amit eddig is tudtam. És persze a neten is utánaskubiztam, mert jó, ha jó (vagy hajó) a vége. És még egy nem elfelejtendő dolog. Érdemes megjegyezni, hogy külföldiül mi a neve pölö az erkölcsi bizinek, a TAJ-számnak, az életbiztosításnak, a bankszámlaszámnak, a munkavállalóinak, vagy a tartózkodási engedélynek, meg annak a sok-sok papírnak, ami a pénz kereséséhez jól jöhet. Így legalább nem úgy bámulunk a munkaadóra, mint valami terroristára.

Kifordítom, befordítom, lefordítom

A melóhoz 3 papírost le kellett fordíttatnom német nyelvre. Hogy ez mekkora lehúzás! Nem tudom, miért csodálkozom ezen, de azért számomra mégis csak megdöbbentő, hogy 8000 Forint plusz Áfáért fordítanak le egy olyan okmányt, amin gyakorlatilag a nevem, a születési dátumom, és mondjuk az iskolám, valamint az elvégzett szak megnevezése van. Biztos nagyon nehéz lehet ezeket átültetni más nyelvbe. De hát a minőséget meg kell fizetni. Vagy lehet, hogy aranypapírra nyomtatják, esetleg a betű van kriptonitból. Mindenesetre 3 fordítóirodát hívtam fel. De nemcsak az árak miatt, hanem mert sürgősen kellett, és mivel a legtöbb helyen szombaton ilyen tevékenységet nem végeznek, nekem mindezt egy délután alatt kellett elintéznem. Az erkölcsi bizonyítvány ugyanis péntek reggel érkezett meg, nekem meg hétfőn már a német nyelvűt kell leadnom. Egy ismerősöm ajánlott egy nevet, aki megfizethető áron, pecséttel ellátva, tehát hivatalosan dolgozik. Nagyon készséges volt, és elvállalta úgy, hogy szombat reggelre el is készült. Felajánlottam, hogy a sürgősségi felárat is megfizetem, nekem a fontos, hogy legyen meg, de szerencsémre, ennél az irodánál plusz költségeket ilyenért nem számolnak fel. Úgyhogy mázli, mert így minden iratot be tudok vinni hétfőn. 

Szólj hozzá!

Bürokratizálódás - a második felvonás

2011.10.06. 16:30 rinoceroszpulykatevezsiraf

Ma vagy nagyon mázlista vagyok, vagy csak kezd beérni Magyarország. A délelőttöt a Munkaügyi Központ győri kirendeltségén kezdtem. Amikor elindultam, volt egy olyan érzésem, hogy az illető személy, akit keresek, nem lesz bent. Bejött...máshoz küldtek. Természetesen sorszámhúzogatással indult a kirándulás. Néha komolyan elgondolkodom azon, hogy tetemesebb mennyiségű kaját-piát, olvasnivalót és társasjátékot vigyek magammal, ha ügyeket intézni megyek. Az első emeletre küldtek, ahol körbenézve hatalmas tömeg volt. Ha csak az itt tartózkodók lázadnának fel, India teljes lakosságát ki lehetne iktatni. De alig vártam néhány percet, és már sorra is kerültem. Elmondtam, hogy mire van szükségem (egy igazolás az előző munkahelyekről). A hölgy kissé értetlenül nézett, a Központ ugyanis nem tud kiállítani olyan okmányt, amin a korábbi munkaviszonyokat feltüntetik. Aztán előkotort valamit a papírjaim közül, és azt másolta le. Gondoltam, ha már bent vagyok, megkérdezem, hogy szükségem van-e valami speckó okmányra, amit esetleg elfelejtettem volna, vagy amiről nem tájékoztattak, de a hölgynek gőze sem volt róla. Hát ezen nem lepődtem meg.

Folytattam utamat a társadalombiztosítóhoz, ahol mindössze egy nyomtatványra volt szükségem, mivel a jövőben szeretném megszüntetni magyarországi társadalombiztosításomat. Ismét sorszám, ismét várakozás. Szerencsére itt is alig pár percet. Egyébként a magyar bürokratikus intézmények közül a tb-nél szereztem eddig a legtöbb pozitív tapasztalatot (a sorban leghátul az okmányiroda kullog, de erről majd máskor): itt ugyanis a portán beérve még a biztonsági őrök is alaposan fel vannak készítve arra, hogy mi hogyan működik. Például múltkor az európai egészségbiztosítási kártya kiváltásánál még ki sem mondtam, mit szeretnék, már bele is nyomta a bácsi a formanyomtatványt a kezembe. És az ügyintézők is készségesen segítenek, ráadásul eddig minden kérdésemre pontosan tudták a választ (mondjuk nem is voltak túl bonyolult kérdéseim). 

Ma csupán a közlekedéssel voltak gondjaim. Az emberek sokszor elfelejtik, hogy az index irányjelzésre való, és egyesek még mindig azt gondolják, hogy a parkoláshoz elegendő, ha az út széli padkára felhajtanak, akadályozva ezzel a gyalogosokat, az autósokat és a csatornarendszerből felmászni készülő patkányokat. Na ilyenkor szívesen megmutatnám nekik, hogy pár perc alatt milyen hatást fejt ki a bőrre a fa testápoló. 

Szólj hozzá!

Címkék: bürokrácia ügyintézés

Bürokratizálódás

2011.10.05. 11:59 rinoceroszpulykatevezsiraf

Egyszer, néhány évvel ezelőtt egy nagyon jó barátom azt kérdezte tőlem: "Te miért nem blogolsz?" Akkor azt gondoltam, nem vagyok még elég érett és kitartó, ráadásul nem tudom, mit is akarok pontosan megosztani másokkal. Most viszont, mint a banán a közértben, én is beértem. Szeretném, ha a blog nem csak mindenféle összevisszaság lenne, hanem mások számára hasznos infókat is megoszthatnék, így közbe-közbe megfogalmazom azokat a tapasztalataimat, amiket látok, hallok, érzek. Természetesen ezek nem az ebéddel kapcsolatosak lesznek. 

Bécs

Nem szeretek országokat viszonyítani egymáshoz, mert abból jó nem sül ki, ráadásul egy idő után az ember akarva-akaratlanul tele lesz sztereotípiákkal és előítéletekkel. Na de azt már régóta tudjuk, hogy Magyarországon több a fölösleges papírfelhasználás, mint bárhol a világon. Ez már csak azért is szomorú, mert ebben a kicsiny országban a domborzati viszonyok nem teszik igazán lehetővé, hogy tömegesen pusztítsuk az erdőket. Na de a lényegre térek. Mivel Ausztriában kaptam állást, egy-két fontos dolgot el kell intéznem Győrben is, Bécsben is. A bécsi lakcímemet már korábban bejelentettem az osztrák fővárosban. Ez meglepően egyszerűen zajlott. Egy a főbérlővel közösen kitöltött nyomtatványt kellett bevinnem a Magistrat nevű helyre (ez gyakorlatilag az okmányiroda osztrák megfelelője), ahol egy fiatalember fogadott. Bepötyögött néhány adatot a számítógépbe, elkérte a személyimet, a kezembe nyomott egy lepecsételt nyomtatványt, és megköszönte jelenlétemet. Azt azért megjegyezném, hogy a folyamat mindenféle sorban állás és sorszámhúzogatás nélkül zajlott. 

Az első valóban munkához kapcsolódó megmozdulásom az volt, hogy osztrák folyószámlát nyitottam. Mivel magyar állampolgár vagyok, megfordult a fejemben, hogy majd egy halom hivatalos iratot be kell magammal cipelnem, hogy bizonyítsam, nem a magyar államkasszát lovasítottam meg. Szerencsére mindössze a bécsi lakcímet igazoló okmányra, a személyi igazolványra és az eu-kártyára volt szükségem, erre is mindössze azért, mert még nincs osztrák társadalombiztosítási azonosítóm. A banknál szintén nem ismerik a sorszámhúzogatós rendszert és a sorban állást is alig. 9-re mentünk, de pár perccel 9 előtt már két banki alkalmazott kérdezte, segíthetnek-e. Telefonon egyeztetett időpontunk volt, úgyhogy megköszöntük a felajánlást, de nem éltünk vele. A fiatalember, akivel egyeztettünk, nagyon készséges volt, sikerült mindent pillanatok alatt elintézni. A legtovább gyakorlatilag az tartott, hogy bediktáljuk a telefonszámot. Ami számomra meglepő, hogy megkérdezték, van-e politikus rokonom, nehogy a pénzmosás gyanúja merüljön fel. Ettől mondjuk tartanom nem kell, nálam a pénzmosás fogalma kimeríti azt a lehetőséget, hogy a zsebemben hagyott apró a mosógépben köt ki. Szóval első körben egy pont Ausztriának, holnap a magyar Munkaügyi Központba és a Társadalombiztosítóhoz látogatok. Meglátjuk, ott mit mondanak. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: bürokrácia ügyintézés

Nos....megnyitottunk

2011.10.03. 20:39 rinoceroszpulykatevezsiraf

 No...de...minden kezdet nehéz...szóval ha végre rájöttem, mi, hol van, valahogy ki is fog nézni ez a blog...addig meg lehet szépen türelmetlenkedni... :P

Mivel állati nevem van (és sokak szerint én is állat vagyok), azt hiszem, pofátlanság lenne a részemről, ha nem ejtenék szót gyermekeimről: 

ő itt Richard "Dick" Eugene Hickock, és természetesen van párja is, mert egyedül nem megy: 

 

 becsületes neve pedig Perry Edward Smith. Nevüket Truman Capote Hidegvérrel című könyve ihlette. A könyv két szereplője valóban élt, a '60-as években gyilkoltak meg egy módos családot. Így néztek ki:

Hosszú ideig tartó hajsza után aztán elkapták őket. Végül a halálsoron már nem volt menekvés. A sztoriról ennyit, lényeim kicsit sem ilyen veszélyesek, inkább csak félelmetesek. Jelenleg Bécsben élnek velem, meg Dániellel...bár ha Dánielen múlik, a továbbiakban csak a levesben fognak forgolódni. De az lehet, hogy mirelitrák lesz belőlük, mivel a lámpa, amit a melegítésükre használok nemigen szolgáltat annyi hőt, hogy jó idő legyen puccos kis lakásukban, ami egyébként már nem úgy néz ki, ahogy a képfoszlányokból látszik, mert több a búvóhely, meg a kiszedett burkolat, ugyanis a szivárványrákok kíváncsi természetűek. Vagy előző életükben kőművesek voltak.  

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: bécs rák

süti beállítások módosítása