Miután egy majdnem-rundel-szaltóval bemutattam, hogy a Kisalföldön továbbra sem lehet megtanulni síelni, Danellel úgy döntöttük, megpróbáljuk kikúrálni nyomoromat. Mindketten tisztában voltunk a (számomra talán nem is oly szomorú) ténnyel, hogy nem idén Húsvétkor fognak sítudásom miatt halhatatlanná avatni. Felejthetetlen bukásomat követő napon már egész jól lábra álltam - gólyaként, féllábon gyűjtögettem a békákat -, így elmentünk Bad Gastein termálfürdőinek egyikébe, gondolván, ha már a hegyen úgysem, a síkos kövön majd jól kitöröm a lábam. Mindenki megnyugtatására írom, a körmömön kívül semmi sem tört.
A Gasteinertal - vagyis Gastein-völgy - nagyjából egy órára van Salzburgtól. A környék egyébként Franjo Josip idején nagyon felkapott volt, s így a helyiek tudatosan a turizmusra hangolódtak. Ha kapásból nem jönnétek rá, ki volt Franjo Josip, kicsit segítek: egyetlen fia megölt egy 17 éves leányzót, majd egy vadászkastélyban öngyilkos lett (azért ezt az okosságot írtam elsőként ide, mert az újságolvasási szokásokra vonatkozó statisztikák szerint az embereket ezek a mindennapi horrorok érdeklik leginkább), de egyébként az apa személye is meglehetősen megosztó volt, ellene hosszú élete során 7 merényletet követtek el. Ha még mindig nem ugrana be, ki is ő valójában, segítek. A történelem során a Habsburg Monarchiát leghosszabb ideig uraló történelmi személy, aki nem mellesleg a kiegyezést követően magyar király volt. Felesége Erzsébet királyné, vagyis Sisi. Na most már biztosan tudjátok, hogy csöppnyi történelemóránk mai szereplője Ferenc József volt (Remélem, nem csak nekem derengenek a középsulis emlékek). Szóval mi ebben a hegyi paradicsomban dőzsöltünk, s próbáltuk beindítani a vérkeringésemet.
A termál olyan, mintha nem is a valóságban lennél, beülsz a kellemesen meleg vízbe, miközben körülötted még áprilisban is esik a hó, látsz egy rakás hegycsúcsot, valódit, bár könnyen tehetsz olyan felelőtlen megjegyzéseket, hogy ami itt van, az valójában falra ragasztott matrica. Szóval ha már máshogy nem, legalább fóka módjára tudtam magam a szárazon vonszolni, gondoltam meglesem, tudok-e mozogni a vízben. Tudtam. Egész jól, bár a közönség nem igazán értette, miért veszem oly furán a lépcsőfokokat.
Mivel a hegyekben ritkán látunk alig felöltözött testeket, kipróbáltuk a szaunát is. Minden vágyam volt ugyanis, hogy vérmérsékletemet magukból kivetkőzött emberek látványával növeljem. Higgyétek el, a pulzusom olyan magason volt, hogy anno Konkoly Csaba sem tudta kihozni belőlem ezt a lüktetést, pedig gondolhatjátok, hogy sokszor hogy felment bennem a pumpa, amikor azért kellett büntiköröket futnom, mert a többiek nem azt csinálták, ami a feladat volt. Én persze egyedüli kivételként mindig azt és annyit futottam, ugrottam, dobtam, guggoltam, amennyit edzőm kiadott ukászként. Na de most nem a kézilabda a téma, hanem Bad Gastein csodás víziparadicsoma, ahol még csúszda is van, ráadásul félig kint, félig bent, szóval kanyaroghatsz a hegyek között. Szerintem még nem is láttam olyan termált, ahol annyira el tudtam szórakozni az időt, mint itt. 3 órás jegyet vettünk, de ráfizettünk- persze csak azért, mert túlpancsoltuk magunkat, a végén úgy szálltam ki a vízből, hogy a bőröm elkezdett pikkelyesedni, kopoltyúm nőtt, és úszóhólyag buborékozott a testemben. Hallá váltam, vérszomjas cápává, de legalábbis valami harapóssá.
