Van nekünk itthon Magyarországon egy ilyen Lajosunk. Ő afféle vizsla márkájú kutyaféle. Amolyan bentről hangos verzió, akit jutalomfalattal le lehet kapcsolni. Az eredeti neve egyébként Brúnó, de a legjobban arra hallgat, ha azt mondod neki, hogy "megyünk a Dunára". Ha viszont ezt kimondod, akkor nem verheted ám át! Nem ám, mert akkor hiszti van, szóval ilyenkor nem lehet megszabadulni tőle. (Amúgy sem, mert akárhonnan is hazatalál; ezt eljátszotta, amikor megunta magát a vízparton, tesóm meg inkább volt az iszappal elfoglalva, mint vele). Szóval történt múlt hétvégén, hogy gondoltunk egyet, fogtuk magunkat és nem eresztettük el. Betessékeltük Lajosovszki Brúnót a kocsiba, és elindultunk vele oda, ahol kóborgós létére sohasem járt.
Bevallom őszintén, én sem sokszor, pedig nagyon csodálatos hely, és nem kell napokig utazgatni, hogy elérjük, mint potenciális célpont. Tehát a kutya a kocsiban, irány a Nagyduna, meg sem álltunk a Halrekesztőig. Mivel drága egyetlen vérebnek egyáltalán nem nevezhető családtagunk szinte mindentől fél (békától, macskától, nyitott mosogatógéptől), így a kocsikázás sem volt a legmegnyugtatóbb élmény számára. De csak addig, amíg meg nem állt a jármű, és ki nem repülhetett.
A szabadban Lajos már úgy viselkedett, mint minden vizsla. Négy lábon állt, és megőrizte szőre barna színét.
A Halrekesztő
Hogy mi is pontosan a Halrekesztő? A Szigetközi Tájvédelmi Körzet egyik legérdekesebb helye. Ez tulajdonképpen egy zárás, aminek az a funkciója, hogy lehetővé tegye a behajózást. Az okosok legalábbis ezt mondják, a horgászok pedig ezt: egy olyan folyószakasz, ahol vagy van hal, vagy nincs. De az egyik legalábbis tutibiztos.
Na szóval mi ide jöttünk a kutyával. Szerencsénk volt, mert az alacsony vízállás lehetővé tette, hogy átgyalogoljunk. Azzal mondjuk nem számoltunk, hogy Lajos csak akkor hajlandó átsétálni a hídon, ha mindenki ott van, és senki nem marad le. De ugye minden eb képes a gazdájának meglepetéseket okozni. Még hosszú évek elteltével is.
A táj még ebben a hűvös, ködös, hideg időben is csodálatos. Érdemes hát nézelődni, és természetesen nem beleugrani a vízbe.
Több okból is: egyrészt, most elég fagyos odakünn a levegő, másrészt mert a part tele van sziklákkal, amik ugye elég kemények, harmadrészt azért, mert mély a víz, negyedrészt pedig azért, mert úgysem lesz senki, aki kimentene.
