Tegnap egy újabb bécsi uszodát vettünk célba. Lőttünk, eltaláltuk. Valószínűleg ez azért van, mert jó a célzóvizünk. Ezúttal egy, a zvölften becirktől (ebben a kerületben lakunk) vagyis a dallamos és hangzatos mejdlingtől kissé távolabb eső állomás volt a célpontunk, mivel előtte a -sosemtudomhogykellkiejteni - Handelskaion állomásoztunk. A tüzérség vállára vette fegyverzetét (úszóruci, törülködzző, szemüreg), és kivonult a terepre. Ebben az uszodában se nem túl nagy, se nem túl mély a lövészárok, de attól persze nem kell tartani, hogy az ember beveri a térdét sportolás közben csak azért, hogy helyet biztosítson az úszás néven elhíresült kalimpálásnak. Ráadásul tegnap nem is tűnt túlzsúfoltnak, ami azért is jó, mert nem kell senkit lerúgni vagy fejbecsapni a hadgyakorlat közben. Mert ugye a vízben nem a legszerencsésebb egymásnak sérüléseket okozni. A pancsolda, amiben voltunk a Brigittenauer csarnokuszi volt, ami bár nem a legmodernebb és legelegánsabb, de nagyon kellemes a légköre, és szerintem elég praktikusan van elrendezve. Sok uszodában ugyanis a sportolás utáni zuhanyzás nem a legkényelmesebben van megoldva. Itt viszont nyugodtan le tudja mosni magáról az ember gyereke a klórszagot. A hadgyakorlati állomás így néz ki belülről:
Ami engem igazán megfogott, az nem az az úszómester volt, aki úgy nézett ki, mint Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdázó bajszos-diétás hasonmása (bár kétségkívül ez a felfedezés is okozott nekem néhány boldog másodpercet), hanem az a melegvizes üldögélő, ami a sportmedence mellett, egy elzárt részben van. Nagyon jó ötletnek tartom, mert nem szeretek fázni, és gizdaságomra való tekintettel ez gyakran előfordul, amikor a hidegben áztatom magam. Egyébként az usziban nemcsak hadgyakorlatozni (sportolni) lehet, de a hely kiváló teret biztosít babaúszásnak is, sőt, erre egy külön medence is van. Ráadásul női, férfi és családi öltöző, és a bécsben már jól megszokott csuklóra erősített kulcsos rendszer. Természetesen itt is az egységes jegyárak uralkodnak.
képek forrása: wien.at
